El is indultunk a veszélyesnek tűnő éjszaka rejtélyes sötétjébe. A királyságot körülölelő kerítésen lévő lyuk felé vettük az irányt. Ezt magunknak vájtuk ki, mint menekvés a szabályok elöl. A kerítés az én szememben inkább fojtogatja a királyságot, minthogy ölelné. Van ott egy általunk nagy részben már felfedezett erdő. Csak pár barlang maradt hátra. Egyre többet-és többet kell sétálni miden éjjelen.
-Oké...Kettőig nem látok. Veletek mi van?
-Valentin, gyújtanál egy fáklyát?
-Persze! Máris!
Ezután Val már meg is gyújtotta, Jex kérésére. Mentünk. Perceken keresztül csak mentünk. Teljes csendben. Mindössze egy Olgbya huhugását hallottuk. 1 cepr. 5 cepr. 10, majd 20. mire végre odaértünk. Az utolsó előtti felfedezetlen barlang.
-Na, ki megy előre?- kérdezte Valentin.
-Hölgyeké az elsőbbség!-Monda Jex.
-Megyek én!
Eztán kikaptam Val kezéből a fáklyát. Egy gyors lendülettel elővettem a késemet is. Be akartam bizonyítani azt, hogy én is lehetek valakinek a hőse. Lehet hogy nincsen akkora tehetségem kardforgatáshoz, de agyam azért van. Mentem elöl kezemben a fényforrással, harcra készen figyelmesen ügyelve arra, hogy ne gyújtsak meg egy liánt se. Nem lett semmilyen harc. Beértünk a barlang közepébe. Leraktunk pár fáklyát, a sziklákból egy kis asztalt és székeket készítettünk. A többiek már le is nyugodtak, de én nem bírtam. Volt valami furcsa az atmoszférában. Valami rémisztő, furcsa érzés. Mint egy másik tündér...vagy valami.. más... A szüleim sosem engedtek más lények közelébe. Se engem, se a testvéreimet, se a királyságot. Apám szigorúan uralkodik, anyám pedig nem szól bele semmibe.
KAMU SEDANG MEMBACA
Derlixa
FantasiEz lesz az első fantasy-m. Furcsa lesz, de remélem hogy fog tetszeni.
