Hátra hagyott emlékek..Kamado Hinaya története [Kimetsu no Yaiba, Szünetel]

Vajon látunk még valaha?..

Ahogyan a hold lenyugszik úgy a nap is fölkel. Ám a bánatos szívnek a járása sosem jár ugyan úgy, ugyan abban a tempóban, ugyan abban a percben..Ez vagyok én..Kamado Hinaya egy szörnyű nővér aki kérdés nélkül elhagyta ártatlan családját..hátra hagyta emlékeit és így folytatta tovább az útját mely nem mindig volt veszélytelen.

<8 évvel ezelőtt> [Hinaya 10 évesen]
Hinaya:- Apa!..Kérlek mondd el mi történik én segíteni szeretnék neked!
Tanjuro:-Kislányom..Sajnálom de *köhög* de nem mondhatok semmit. Vidd végig a céljaidat és sose feledkezz meg arrol hogy ki is vagy valójában! Én mindig veled leszek a szívedben..
"Ekkor édesapám kiengedte magából utolsó fájdalmas sóhajtását majd örök álomra hajtotta vörös szemeit..Innentől kép kiesés és már csak annyira emlékeztem hogy édesanyám zokog mellettem és küzd a belső bánatával"
Hinaya:-A-Anya? Mi történt? Hol van apa? Had beszéljek vele rosszat álmodtam és-
Kie:-Nem álom volt..Sajnálom Hinaya de édesapáddal soha többé nem tudsz beszélni..
"Felelte elcsukló hanggal mire meredten néztem rá és belőlem is kitört a zokogás..Szerencsére csak Tanjiro a legidősebb öcsém (Itt 8 éves volt) volt már csak ébren míg a többiek már békésen aludtak. Tanjiro azonnal berohant hozzánk majd mivel hallotta mi történt így lerogyott hozzánk és ölelve minket édesanyámmal zokogtunk együtt"

<Vissza a jelenbe>
Igen..Mára már felnőtt 18 éves érett nő vagyok de még mindig nem tudtam feldolgozni apám halálát..
Már lassan 3 éve hogy elmentem egy szó nélkül szeretett családomtól hátra hagyva mindent/mindenkit. Nem tagadom, ez is csak még nagyobb lyukat égetett a fáradt szívem belsejébe, de muszáj volt megtennem mivel van egy célom aminek az egyik részét már teljesítettem ugyanis Hashira lettem és ez azzal járt, hogy álnevet kellett adnom magamnak és így lettem Kurosawa Yume. Oyakata-sama szerint az egyik legerősebb ugyanis a légzés teknikám a nap légzés szövődménye (és a szél) .

<A megérkezésem napja/amikor Hashira lettem>
Oyakata-sama:-Drága gyermekeim be szeretném mutatni nektek a legújabb társatokat *mosolyodott el*
Kérlek, gyere Yume.
"Majd leugrottam a férfi háta mögött lévő faházról és a többi Hashira felé néztem, maszkom alatt elmosolyodtam. Nem voltak sokan de Oyakata-sama szerint leszünk még többen is"
Oyakata-sama:-Kérlek mutatkozz be és mesélj magadról *mosolygott kedvesen ismét*
Hinaya:-Hai khm *köszörültem a torkomon* Sziasztok! Kurosawa Yume vagyok, árnyék légzést használok amit saját magam fejlesztettem ki és egy kisebb faluból jöttem.
"Mindenkinek tártva maradt a szája a légzés stílusom miatt mivel eddig még nem használt senki se ilyet"
Oyakata-sama:-Rendben akkor drága gyermekeim ti is mutatkozzatok be.
"Majd így szólaltaz első"
Tomioka:-Tomioka Giyuu vagyok..Víz pillér.
Uzui:-Uzui Tengen! Hang pillér!
Shinobu:-Kochou Shinobu *mosolyodott el kedvesen* Rovar pillér.
Mitsuri:- Kanroji Mitsuri vagyok örülök a találkozásnak! A szerelem pillére vagyok! *Mosolygott*
"És bla-bla mindenki bemutatkozott"

<Vissza újra a jelenbe>
(Tél)
Éppen egy nyugodt sétára készültem amikor egy furcsa érzés kapott el és ez az érzés baj jósló volt, igen egy démon van a közelbe azonban egy ember is van vele
'Micsoda véletlen' -feleltem magamnak majd elindultam az érzéseim felé de jobbnak láttam ha a fákon ugrálva közeledek a célhoz azonban amikor oda értem rettenetes roham jött rám mivel megpillantottam rég nem látott öcsémet Tanjirot aki Nezukot cipeli a hátán, elsőnek nem értettem hogy miért éreztem démont a közelben viszont észre vettem Nezuko kezeit ahol a körme olyan hosszú volt akárcsak egy démoné..Legszívesebben le ugranék és menten segítenék drága öcsémnek de nem..nem tehettem, még nem.. De ekkor észleltem fel hogy egy Hashira közeledik feléjük és ő nem más volt mint Tomioka Giyuu előre tudtam mit fog kezdeni pedig ő volt az egyetlen személy akivel mindent IS ami azt jelenti, hogy csak ő tudja a Hashirák közül ki is vagyok valójában, megosztottam még apám halálát is sőt utolsó mondatait is amik mai napig vízhangzanak a fejemben "Sose feledkezz meg arról, hogy ki is vagy valójában!"
És lásd most mit csinálok apám. Ál néven szinte más személynek adom ki magam..
Na de térjünk vissza a jelenlegi állás pontra! Tomioka-san éppen megölni készül egy démont aki ráadásul a húgom.
Kénytelem voltam fentről nézni a történteket mivel tudtam hogy Tanjiro lesz olyan okos, hogy kitaláljon valamit..
<Tanjiro szemszöge>
'Nezuko.. Nem hagyom hogy meghalj! Nem kellett volna elmennem otthonról gomen Nezuko..Gomen nee-san hogy későn értem vissza! Ígérem hogy minden áron megvédem Nezukot és mindennap várni fogunk rád!'
Ekkor Nezuko felébredt majd nekem rontott de sikeresen vissza fogtam azonban hirtelen elkezdett sírni a semmiből, miközben gondolkodtam és Nezukora meredtem megéreztem hogy egy igen erős személy közelít felénk aki amint ide ért lerugta rólam Nezukot még mielőtt bármit is tettem volna..
'Nezuko! *ordítottam utána majd oda rohantam hozzá*'
'Mondd megvesztèl?! *feleli az idegen személy*
'Ne bánsd a húgomat kérlek..'
'A húgod egy démon!' *Szólt rám mérgesen majd elkezdett közeledni de Nezuko elém állt védekező állásba, a férfi csak ámulva nézte ahogy Nezuko éppen védelmezve áll előttem*

<Hinaya szemszöge>
Tudtam... Tudtam, hogy Nezuko soha nem bántana senkit hiába démon,viszont nem maradhatok sokáig mert valamilyikőjük biztos megérezné a jelenlétemet.
*Majd ezzel megfordulva ugráltam el a fákon*
És ez még csak a kezdet..

Heo mindenkinek:3 Remélem tetszett ez az első rész és minnél hamarabb próbálok majd felrakni fejezeteket! Még nem ígérek semmit de igyekszem:> A helyesírási hibákért bocsánat :<
Mindenkinek legyen szép napja^^
..
Sziasztok!! Újítottam kicsit az első részen és a többin is, hogy Yume (Hinaya) titokzatosabb legyen! További jó olvasást<3