Miért érzem azt hogy fontos vagy nekem..?

27 0 0
                                    

<Yume(Hinaya) szemsz.>
Csak teltek a napok, hetek míg nagyjából be tudtam illeszkedni és ki tudtam ismerni a többieket.
Ez a mai nap is ugyan olyan átlagosan telt mint a többi..vagyis én így gondoltam az elején.
..
^Kár!.. Kár!^
-Mmhhmm.. Köszönöm Ichika, hogy felkeltettél..már ideje volt *sóhajt*.

Úgy döntöttem elmegyek reggelizni mivel ma reggel nincs semmi sietős dolgom és szerintem délután se így elmegyek majd sétálni valahova.. Hátha van valamilyen szép hely erre fele. Majd ezen gondolkozva indultam is reggelizni.
<Az "étkező" helyiségnél>
-Mitsuri: Waah! *csillogó szemekkel nézi a friss udonokra és sakura mochikat* De finomnak néznek kiii!!
-Tengen: Egyetértek! *Majd gyorsan felkapott egy-két darabot és betömte mindet mielőtt Mitsuri ideges nem lesz*
-Sanemi: Fejezzetek mar be..Tsk
-Gyomei: *Imádkozik* Nektek sem ártana..
-Kyojuro: UMAI! *Mondja miközben tömi magába az ételt*
-Shinobu: Oh Kurosawa-san! Jó reggelt. Gyere ülj csak le *paskolja meg a mellette lévő helyet*
-Ohh köszönöm Kocho-san de szerintem ma a szobámba reggelizek! *elvesz kettő rizsgolyót és egy csésze erdei gyümölcsös teát*
-Shinobu: Oh! Rendben van. Jó étvágyat hozzá!
-Köszönöm szépen nektek is! Később találkozunk.

Ezzel el is mentem a szobámba majd békésen megettem/megittam amit behoztam magammal..
..
*Time skip*
Ahogy terveztem, el is indultam keresni egy szép helyet ahol le ülhetek és gyönyörködhetek.. Eltelt egy fél órába de találtam egyet majd le is ültem egy nagy kőre és onnan csodáltam az egész természetet miközben gondolkoztam egy pár dolgon mint például a testvéreimen.. Nagyon hiányoznak, de amit megtettem azt már nem tudom vissza változtatni ráadásul szerintem nem is akarnak már viszont látni...
Nagy gondolkodások közepette észre se vettem, hogy valaki leült mellém. Ez a valaki nem más mint Rengoku Kyojuro volt.
-Oh Rengoku-san! Hogy s mint?
-Szia Kurosawa kisasszony. Csak láttam, hogy itt ülsz egyedül és gondoltam idejövök *mosolyodott el*
"Milyen szép a mosolya.. várj.. MI? MIKET GONDOLOK JESSZUS."
-Aah így már értem.. Hát köszönöm igazából szívesen beszélgetek veled!
-Tényleg? *felcsillan a szeme* Ezt öröm hallani kisasszony! *mondta hangosabban*
Én csak elnevettem magam kicsit.. Talán Rengoku-san az akit a legjobban kedvelek!
Még ültünk itt egy ideig, beszélgettünk, nevettünk.. Nem gondolt volna hogy Rengoku-san ilyen közel fog majd állni hozzám..
A puszta jelenléte elvette a rossz gondolataimat. Különös érzés vesz körül pedig még alig ismerjük egymást.
-És mond, te mit csináltál még az előtt mielőtt Démon ölővé váltál?
-Hmm hát igazából nagyon semmi érdekeset. Édesanyámnak segítettem a főzésbe.. Varrtam.. Igazából ilyen teljesen átlagos dolgokat. És te? *Mosolyogtam rá..kár hogy nem látja bár jobb is így*
-Én is segítettem a háznál általában viszont nagyon sokat foglalkoztam fiatalabb korom óta a kardforgatással.. Tudod Kurosawa kisasszony, nekem nem volt mesterem.. Az apám egy ideig tanított engem de utána történt egy-két dolog és aztán egymagam folytattam mindent. *Nézett a gyönyörű égboltra ahol már látszódott a hold is*
-Woah..Rengoku-san nagyon kitartó vagy! Csoda, hogy felnőtt segítség nélkül is eljutottál idáig.. Büszke lehetsz magadra és én is az vagyok!
*Rengoku-san rám nézett majd adott egy kedves mosolyt ami megmelengette szívemet én sem értem miért..*
..
Ezután már úgy döntöttünk, hogy ideje menni így mentünk is vissza a Hashirák szállására..
..
És én még azt hittem mindezeket a fura érzéseket csak azért éreztem, mert végre sok év után valakivel felszabadultan érezhettem magam..

~Sziasztook! Fhu hát sok idő után itt van a kövi rész és az első részt kicsit át is alakítottam, hogy izgalmasabb legyen az egész történet! Remélem tetszett ez a rész nektek és igyekszem folytatni csak nincs mindig ihletem ahhoz hogy hogyan fogalm...

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

~Sziasztook! Fhu hát sok idő után itt van a kövi rész és az első részt kicsit át is alakítottam, hogy izgalmasabb legyen az egész történet! Remélem tetszett ez a rész nektek és igyekszem folytatni csak nincs mindig ihletem ahhoz hogy hogyan fogalmazzak vagy ilyesmi mivel eleve tudom mi az egész story de mégis nehéz általában megfogalmazni. Remélem meg tudjátok érteni! Köszi ha elolvastad és bocsánat ha van helyesírási hiba<33
Ja és még valami! Lehet lesz egy másik könyvem amiben meg a Demon ocm történetét írom majd le! :3

Hátra hagyott emlékek..Kamado Hinaya története [Kimetsu no Yaiba, Szünetel] Donde viven las historias. Descúbrelo ahora