Én és Hobi már 3 éve együtt vagyunk, mind ez akkor kezdődött mikor átszaladtam az autója előtt amivel persze majdnem elütött de ezt most hagyjuk is most elmesélem nektek életem legrosszabb 3 hónapját.
Éppen a munka helyem elött vártam párom mikor nem jött, a telefont se vette fel aztittem hogy dolgozik vagy pihen így haza indutam gyalog és egyedül, nem laktünk messze a munka helyemtől de minden delután értem jött fülig érő mosolyával. Körübelül 15 perc alatt haza értem beléptem az ajtón és elkiáltottam magam hogy "Haza értem Szivem" választ nem kaptam így autómatikusan a hálószobába vettem az irnyánt. Ahol az fogadott hogy párom összes holmija eltünt, csak egy levél hevert az ágyon amibem ez állt.
Drágámnak!
Tudom megijedtél hogy nem vagyok itthon de ne félj semmi bajom, csak nem éreztem már magam a te életedbe oda valónak így arra a döntésre jutottam hogy elhagylak. Nem a te hibád hanem az enyém, legyen szép életed remélem találsz olyan embert aki mellett igazán boldog vagy!
Szerettetel: Volt szerelmed
Amint ezt olvastam a szememből csak úgy folytak a könnyeim, nem tudtam hogy miért és hova ment azzal a lendülettel felkaptamba cipőmet és elmentem a munka helyére hogy hátha ott van. Futottam ahogy tudtam de persze nem volt ott így bementem megkérdezni a legjobb barátját aki egyben a munka társa is, ő se értette hogy miért történt ez az egész mert nem vett észre rajta semmit. Így vettem az utamat a kedvenc kávézója felé, de ott se jártam több sikerrel, és akkor jutott eszembe hogy a szülei nem messze laknak így amilyen gyorsan csak tudtam rohantam a házukhoz, majd be csengettem az anyukája nyitott ajtót akkor már sírtam, be hívott és elmeséltem neki hogy mi is történt, aztan mondta hogy ő már 3 napja nem tud róla semmit egy világ tört bennem össze. Éppen haza fele sétáltam mikor a sarkon mintha őt láttam volna oda rohantam és a nyakába ugrottam amijor megfordult és egy másik ember volt, már a könnyeimmel küzködve kértem elnézést majd rohantam hazáig abban a hitben hogy othon vár és ez az egész csak egy rossz tréfa volt. Persze ez se így történt. 1 hónapig nem mentem be dolgozni senkivel nem beszéltem ajtót sem nyitottam. Amikor a legjobb barátja és barátnőm rám törte az ajtót hogy ideje mostmár ki másznom a lakásból, nem csinálhatom ezt egy életen át. Szépen lassan ujra vissza szoktam a rendes normális életbe, 2 hónapig minden jól ment. Éppen ez egyik ügyfelemhez tartottam mikor néztem ki az ablakon és megláttam őt egy másik lánnyal sétálni.
Sziasztok megint sry hogy eltüntem Ha ebből szeretnétek egy konkrét könyvet várom komiba!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
