-Jimin! - kiált valaki rám. Hirtelen ki pattant az álomból a szemem és Tae barátomat láttam.- jól vagy? Nyugi csak egy rossz álom volt. - hirtelen át karolt és akkor észleltem csak hogy én álmomban sírtam. Karjai között lassan nyugodtam meg. Nem tudom mi lenne velem ha ő nem lenne. Ó de elnézést még azt se tudjátok ki is vagyok. A nevem Park Jimin. A barátom pedig Kim Taehyung. Árvaházban élünk. A szüleink 10 éves korunkban le mondtak rólunk mert ugyan is csak az útban voltunk. Apám alkoholista anyám viszont drog függő, vagyis akkor azok voltak mind ketten, hogy azóta élnek e vagy halnak azt viszont egyikünk se tudja. Itt az otthonban viszont nincs jó életünk, vagyis inkább csak nekem. Taehyungot szeretik viszont engem nem. Többszőr is meg vernek vagy éppen el veszik a kajámat vagy csak szimplán a pofámba kiabálják, hogy " te lány vagy vagy fú vagy hogy buzi vagy Jimin". de volt olyan hogy nem egyszer sexuálisan is bántottak. Nyilván Tae amennyire tudd ki áll mellettem de viszont ő se mindig van ott. Az örökbe fogadó szülök is azért nem visznek haza mert nekik nem kell egy lányos kinézetű fiú. Monológomban a szomszéd szobában lévő srác zavart mert mert újabb nevelő szülök jöttek hogy ki válasszák azt akik nekik a legjobb. A szobából le érve a szokásos sorba álltunk be és csak vártunk még választanak. Én a padlót vizsgálva vártam azt hogy végre mikor mehetünk már vissza a szobába amikor észre vettem két lábat magam elött. Lassan emeltem fel a fejemet és a tekintettem meg akadt kb tőlem 3 évvel fiatalabb fiún.
- Őt szeretnénk!- szolalt meg vékony hanggal a nő. Hirtelen azt sem tudtam hogy hol vagyok, Mi hogy engem akartak de miért pont engem mikor annyi sok gyerek van még itt rajtam kívül.
-Hogy hívnak kedvesem? - mosolygott rám a hölgy. Majd ki simitotta a szememből a hajamat.
- Jiminnek. - válaszoltam röviden és olyan halkan hogy csodálkozóm ha egyártalán hallodta volna a nevemet. A nő csak meg simogatta az arcomat és szelíden rám mosolygott.
-Gyönyörű neved van! Készülj össze nem sokára indulunk. - kacsintott rám és én egy halvány mosolyt ejtettem... Lassan indtam el az úgy nevezett szobám felé, nagyon kíváncsi leszek az új "családomra". Bár ez tény és való hogy soha nem fognak rám úgy gondni mint ha vérszerinti gyerekük lennék hát nem baj kíváncsi leszek......
Sziasztok csibék gondoltam hozok egy storyt remélem tetszeni fog.... 😊😊
