A két testvér

Két lány, testvérek...az egyik 12 éves a másik pedig 7-8 körül van.
Nemrég költöztek be egy szép nagy házba ami sok ajtajas de mégis szűknek, hidegnek érezték...fojtogató érzést kapnak el akárhányszor bemmennek egy szobába ami nem egy nappali vagy egy konyha, akár egy fürdő.
Ez a bizonyos fürdő nagyon kedvence volt a lányoknak.
Tág és nagy volt,szép ablakokkal.
Az égboltra látva,reggel a szép felhőket,délután a gyönyörű kékesnarancs égboltot
este pedig a gyönyörűen fénylő csillagokat lehetett látni.
Nagyon szépnek tartották
De a legszebb számukra ami abban a szobában volt, az elnem kopó kád volt.
Tudni kell azt, hogy ez a két lány nem volt valami beszédes de egymással nagyon is
összefogtak, miután elaludtak a szüleik,mindig felmentek a padlásra meséket olvasni egy lámpával a kezükbe.

De a nagyobbiknak mégis szúrta, nyomta valami a lelkét.
Valami nem olyan érzés volt mint régen
Ez az érzés oka a húga volt.
A szülei nagyon sokat törődtek vele...őt pedig szépen lassan kezdték elhanyagolni,nem törődni vele.
Egy nap sokat agyalt ezen,egyszer csak hirtelen döntésre jutott... megöli őt.
De nyomtalanul kell cselekednie
Úgy is tett!

A beszélgetésük így zajlott le :
-Hé gyere, ne olvasd a betűket, majd a suliban jó lesz az,hétvége van, nem kell rá gyúrni annyira! Segítek fürdeni! -Legyint egyet és halványan mosolyogva néz rá,
semmit nem kimutatva.
Látni a szemeiben ahogyan fél de dühös, szomorú
Szüleitől félt,a sírás fojtogatta amit nyomott el egy mosollyal és irigységgel...
Következményektől ami akármi lehet.

Dühös volt,szemei csak lángolni tudtak elolthatatlan gondolatokkal teli fejében.
Csak arra tudott helyette gondolni, hogy undok dolog az, hogyha elveszik a helyét
Úgy gondolta hogy ez az ő helye marad örökké.
És szomorú pedig azért volt, mert sok mindent csináltak együtt,sok mindenen nevettek, sírtak, hülyéskedtek.. de nyomta és nyomta, napról-napra ez az érzés.
Vagy ő,vagy a testvére.

-Okés, jövök máris!-Felelte picit később húga átgondolva azt, lehet jobb lenne inkább tanulni

Ez egy régebbi világ, itt nem volt még csap...gázon forralt melegvíz volt lábasban.

A kisebbik befeküdt a kádba, mikor a nagyobbik felszólalt:
-Pihenj csak!
majd majd hozom a vizet mindjárt.
-Okés - felelte a húga

Picit mire megmelegedett a víz, a kisebbik bóbiskolva nézett maga elé pucéran a kádban azon agyalva, hogy hol van már a víz hisz megfagy...

Húga egyszer csak nem figyelve mondta: Fázom!

Hirtelen A nagyobbik pedig ráöntött egy nagy lábasnyi forró égető melegvízet
Csak úgy sikított, sírt, ordított, tépte magát a forró, szinte lángoló víztől.. a bőre összehúzódott. körmei besárgultak...
Sikított,sírt...
nem bírt semmit tenni hisz nem tudta hova kapjon...
A nagyobbik csak nézte ott állva. mosolygott, húga fájdalmas sikítása picit kezdte idegesíteni hirtelen megelégelte forró lábas alját az arcába nyomta

Az arca végigégett, visszahúzódott rajta a bőr... sírni nem tudott már, csak fájdalmasan nyögdécselni.
minden mozdulata fájt.
Nagyobbik a nyakára fogott és lenyomta a vízbe, addig nyomta míg meg nem fulladt...
Megölte.
Csak úgy mosolygott, kuncogott nevetett.. örült neki hogy végre vissza jött az az érzés: Igen, én leszek újra a kedvenc, csak rám fog mindenki figyelni.
Ugye..? ugye???? ugye?????!!?
eltüntette a lányt... megetette a disznókkal és beledobta a lábast a folyóba.
Vitte magával a halott húga pár ruháját, ollót.
és két pár cipőjét.
Szétvagdalta amennyire csak tudta.
Feldobta faágakra...
Direkt az ajtót is nyitva hagyta
Majd amikor szülei hazaértek, csak annyit mondott: elaludtam.