𝑺𝒊𝒍𝒆𝒏𝒄𝒊𝒐 |𝐹𝑟𝑒𝑑 𝑊𝑒𝑎𝑠𝑙𝑒𝑦 𝑓𝑓.|

1. Ismertető

A nevem Hannah Lily Potter. 1979. 05. 13-án születtem. Igen én vagyok az első gyereke James Potternek és Lily Evansnek. Nem sokan tudnak rólam mert titokban tartottak annak idején a szüleim nehogy Voldemort megöljön. De végül őket ölte meg mikor a testvérem 1 -én pedig 2 éves voltam. Anyukámmal épp bújócskáztunk és a szekrénybe bújtam el amikor jött Voldemort. Mivel nem tudott rólam a Sötét Nagyúr, ezért nem is keresett. Szóval, én túléltem egy sebhely nélkül a "látogatást". Testvéremmel ellentétben, engem nem Dursley-ékhez vittek hanem egy mágus családhoz, Tonks-ékhoz. Dumbledore azt mondta, hogy keresztapánk rokonai és hogy biztonságban leszek ott. Ebből nagyon sokat felfoghattam két évesen de mindegy.

Így én Tonks-éknál nevelkedtem, míg Harry utolsó élő rokonainknál. Ahol én laktam, jól bántak velem, szinte lányaként nevelt Androméda és Ted.

Kisebb részletekre emlékeztem arról a bizonyos napról, sokszor saját öcsémet is elfelejtettem de Androméda mindig emlékeztetett engem, hogy mi is történt.

Másodikos lettem a Roxfortban, amikor az öcsém megérkezett az iskolába. A beosztásnál meghallottam Harry nevét. Lesokkolódtam, hogy végre találkozhatok az öcsémmel. Sajnos eddig a pillanatig nem találkozhattunk aminek én nagyon nem örültem. Mindenki elhalgatott amikor meghallották a nevét. Még anno az én beosztásomnál is fennakadtak a vezetéknevemen, de mivel a szüleim nem kürtölték világra a születésem ezért azt gondolták, hogy csak név rokon vagyok. Hát tévedtek, de inkább annyiban hagytam. Csak pár embernek árultam el, hogy valóban ki vagyok- ezek közé tartoztak a Weasley ikrek és Katie Bell. Erről majd később.

Nagyon boldog voltam, hogy végre láthatom az öcsém. Nem tudtam, hogyan fogom elmondani neki, hogy hogyan fog reagálni, de tudtam, hogy minél előbb meg kell tudnia. Biztos nem emlékszik rám- gondoltam még anno.

Vacsora után egyszerre felkerestem. Elmondtam neki mindent amit tudtam ( anyáék haláláról nem mondtam sokat nem akartam még jobban sokkolni szegényt). Az öcsém jól fogadta a hírt és azóta elválaszthatatlanok vagyunk.

Eléggé hasonlítunk. Mindketten imádjuk a kviddiccset, nem vagyunk rossz, de jó tanulók se, és külsőre is eléggé hasonlítunk. Igazából nagyon csodálkozok, hogy nem jöttek rá meg mindig sokan, hogy testvérek vagyunk.

Habár, míg ő egyfolytában bajba került én nyugisan segítettem az ikreknek bajt csinálni. Szóval így telt három évünk.

Viszont a negyedik együtt töltendő évünk tartogat számunkra pár bajt.....