𝑺𝒊𝒍𝒆𝒏𝒄𝒊𝒐 |𝐹𝑟𝑒𝑑 𝑊𝑒𝑎𝑠𝑙𝑒𝑦 𝑓𝑓.|

2. Az Odúban

Nyugisan olvastam a nappaliban, amikor egy pukkanást hallottam.

- Hannah drágám gyere! Mr. Weasley és az ikrek jöttek érted! - kiabált be Androméda a szobába. Azonnal felugrottam és magamhoz hívtam a ládám és táskámat amit a kirándulásra már összepakoltam.

- Invito láda! Invito táska! Gyere Sky, megyünk! - hívtam magamhoz fekete macskámat.

- Azt a macskát is hozzuk? - kérdezte mögülem az az imádott hang. Boldogan megfordultam és Fred nyakába vetettem magam. - Nahát, ennyire hiányoztam?

- Várj, bocs te Fred vagy, George-ot akartam megölelni - ugrattam. Természetesen tudtam, hogy Fred. Én vagyok az egyik ember a földön aki megtudja különböztetni őket. Egy pillanatra mintha elkomorult volna de lehet csak képzelődtem. - Jaj, csak vicceltem!

- Ó, tényleg? Akkor engem nem is akarsz megölelni? - jött oda hozzánk George. Őt is magamhoz rántottam egy ölelésre majd elengedve őket felvettem Sky-t.

- Hát sziaaa - gügyögtem a macskának. - Megyünk Weasley-ékhez, jó? Majd ott lesz Csámpás is!

- Most komolyan egy macskához gügyög? - kêrdezte halkan George Fredtől.

- Igen. Halál komolyan. - bólintott a másik vörös.

- Á, szia Hannah! - toppant be a szobába Mr. Weasley is.

- Jó napot Mr. Weasley! - köszöntem illedelmesen.

- Mindent elpakoltál? - kérdezte Androméda az ajtóban állva.

- Igen, elvileg minden megvan.

- Akkor jó szórakozást kincsem. - jött oda hozzám puszit adni. - Kérlek Arthur vigyázzatok rá.

- Egy haja szála... -kezdte Fred.
- ...se fog görbülni! - fejezte be George.

- Azt meghiszem. Ilyen két daliás lovag mellett! - nevetett fel a nő. - Ajánlom, hogy majd az egyiket hazahozod - suttogta nekem. Erre a kijelentésre elvöröseödtem. Ha tudná...

- Khm, akkor megyünk Mr. Weasley? - fordulok el Andromédától. Ahogy ránéztem a két fiúra láttam, hogy Fred is kicsit vörösebb. Lehet, hogy hallotta? De ha ő hallotta akkor George is. És ő még sincs elvörösödve...

- Ti mehettek is! Én még szeretnék Teddel beszélni.

- Kint van a kertben, Arthur. - mutatott a kertbe nyíló ajtó felé. - Addig ti menjetek a Hop hálózaton át! Na sipirc! -fordult hozzánk mosolyodva.

Nem épp a kedvenceim közé tartozott a Hop porral való utazás. Általában elhánytam magam miután kiléptem a kandallóból.

∆∆∆

Az Odúba érkezve nem hánytam el magam. Ahogy kiléptem a kandallóból Mrs. Weasley várt tárt karokkal.

- Ó, szia Hannah drágám! - zárt ropogtató ölelésébe.

- Jó napot Mrs. Weasley! - préseltem ki magamból a mondatot. - Melyik nap is jön Harry? - kérdeztem.

- Két nap múlva mennek érte a fiúk - felelt mosolyogva a nő. - Arthur?

- Ki ment a kertbe beszélni Teddel. Szerintem hamarosan jön.

A lépcső felől zajt hallottam. Ginny robogott le, majd sikítva a nyakamba ugrott. Én is sikítottam.

- Lányok, lányok! Halkabban! - szólt ránk Mrs. Weasley.

- Lehet féltékenynek kéne lennünk? Jobban örül neki mint a saját bátyjainak- szólt egy ismeretlen férfi hang. Elengedtem Ginny-t és körbe pillantottam. Két szintén vörös hajú férfi ült a konyha asztalnál. Ezek szerint végre megismerem a két legidősebb Weasley gyereket is - Billt és Charliet.