One-shots

Az ígéret

-Na akkor ezt megbeszéltük? - kérdeztem.

-Én benne vagyok! - felelte Namjoon.

-Remek, akkor mindenki tartsa magát a megbeszéltekhez! - intett figyelemre minket Yoongi.

-Még szép! Viszont én most megyek, lassan kezd a kosár szakkör. Sziasztok! - jelentette ki Jungkook.

-Hali! - köszöntünk el egy hangként.

-Én is megyek, még a végén lekésem a buszt - köszöntem el én is a srácoktól, majd vettem is fel a táskámat, és indultam a megállóhoz.

Míg várakoztam, folyton a "tervünk" járt a fejemben. A srácok kitalálták, hogy szívassuk meg a csajokat a bálon. Mindenki szerzett partnert, ezért az az ötlet ugrott be nekik, hogy mi lenne, ha mi fiúk, megjelennénk valami gáz, utcai ruhába, míg mások gyönyörűen lesznek kiöltözve. A csajok is tuti túlzásba fogják vinni a készülődést, úgyhogy biztos nagy poén lesz!
Őszintén előre sajnálom a lányokat, de már nagyon várom!

-Szia! - egy ismerős hang zökkentett ki gondolataimból.

-Oh, szia! - Haeri volt az, Jungkook partnere.

-Mi újság? - kérdezte aranyos hangján. Annyira kedves egy lány, folyton törődik velünk, és egyszerűen mindig boldog. Lekaparhatatlan róla a mosolya. Mindig segít, ahol csak tud. Már most sajnálom szegényt, ha tudná mi vár rá!
Már csak a gondolatra is, hogy mekkorát fognak ezek esni, - mikor meglátnak minket undorító ruhában egy ilyen fontos napon -, muszáj volt elmosolyognom.

-Nem sok, veled?

-Minden oké, viszont látom nagyon jó kedved van. Mi történt?

-Semmi - semmi! Minden oké! - vigyorogtam tovább.

-Hát jó... Kicsit ijesztő - néz rám, mintha szellemet látott volna.

-Sajnálom - váltottam vissza normális hangnemre.

-Ara? - kérdezte, miután körbenézett.

-Ma dupla tánc órája van.

-Értem, pedig azt hittem, hogy együtt mehetünk haza, megszerettem volna neki mutatni az új nyuszimat. Nagyon szereti ő is őket, múltkor említettem neki és nagyon izgatott lett.

Erre most mit kéne mondanom? A csaj itt ül mellettem, várva, hogy megszólaljak.

-Az jó... - néztem magam elé összeszorított szemekkel, hogy ezzel most mégis mit kellett volna tennem.

-Na és várod már a bált? - kérdezte pár perc kínos csönd után.

-Ja - Ja.

-Én is! Képzeld már meg van a ruhám! - ugrándozott a padon.

Láttam rajta, hogy nagyon elszeretné mondani, hogy milyen, úgyhogy gondoltam nem leszek bunkó - majd csak később - és megkérdezem, bár annyira nem érdekel. Inkább Ara ruhájára leszek kíváncsi. Tavaly szeptemberben jöttünk össze. A nyári szünet alatt nagyon összeszedte magát, bár tény és való, hogy előtte is úgy nézett ki, mint egy Istennő, de most még jobb!

-Hogy néz ki?

-Gyönyörű!!!! - te jó ég... Hogy lehet így rajongani egy rohadék estélyi iránt?! - Éj kék színű, és lesz hozzá öv, meg kivágás a lábánál, minden, amit csak el tudsz képzelni!

-Biztos nagyon szép lehet - fhu, hogy mennyire nem érdekel...

Még szerencse, hogy épp megérkezett a buszom, vagyis a buszunk... Remek, egész úton hallgathatom a beszédét.