Ezek csak véletlenek,
Szeretsz de még sem szeretsz.
Reggel ép hogy kelek,
Már tudom nem kellek.
Kértem istent vessen véget,
Ennek a szenvedésnek.
Kértem hogy legyen vége,
Hogy ne huljak folyton térdre.
Tök mindegy mit lát a szemem.
Mikor el vesztettem az eszem.
Tök mindegy mit érez a szívem.
Semmi sincs rendben itt benn.
Én tudod szeretnélek.
Lehetnél a szemem fénye.
Lehetnék a szíved csücske.
Beszélhetnénk hát ülj le.
Ref
Ezek csak véletlenek, a szívem már régóta szeret.
Ezek a kibaszott véletlenek, szenvedek de te észre sem veszed.
Sokszor egymás után tévedtetek, bevallani képtelenek.
Meg sárguló képet teszek, nem bírom tovább éppen megyek.
Talán ezek tartanak fent este.
Ha el engednélek minden rendben lenne?
Talán hozzád vezetnek a véletlennek?
Ha oda érek majd végzel velem?
Inkább csak szét tépem a szívem neked.
Te lettél a legmélyebb hegem.
Te lettél az űr szívben.
Még látlak itt ben.
Már 2 hónapja nem zárom az ajtót.
Már 2 hónapja nyaldosom a padlót.
Ezek lennének a véletlennek?
Fáj ahogy élve temet.
