Lázas könnyek csordogálnak a hegyről
Egy bögre teába, ami égeti a szám
Onnan ezernyi fekete, szúrós rózsa nő
A bűntetésem álmomban talál rám
A választ tudom, vagyis mégsem
Az biztos, hogy semmi sem az
A lidércnyomás nem ér véget
Lehet, hogy nem is álmodok csak?
Az angyalok hazudnak, az ördög is átver
Azt mondja mind, hogy gyere, jó lesz
De én nem mondok egyiknek sem áment
Köszönöm, de nekem nem kell ez a jótett.
Kezemben tartok egy ismerős könyvet
Számokat, miket senki sem szeret.
Rájöttem, hogy a szeretet kétismeretlenes:
Az egyik te vagy, a másik ki lehet?
