Ez csak véletlen...vagy mégsem?

1. Pff véletlenek

-Na jolvan szia Dorothy!
-Szia Amy, majd írj ha haza értél!
-Okééss majd írok csövii
-Csövii -köszöntem el kacagva
A suliból hazafelé menet a szokásos úton 16:32-kor már-már lassan vöröses-rózsaszín égbolt alatt sétálva...ahh a legjobb vibe. Éppen a vasútállomás mellet (szokásosan) sétálok, mire megláttam egy fiút aki a vonatsínek felé kullogva sétál. Fekete bő nadrág és szintén fekete pulcsi van rajta, fülében fülhallgató, kezei a zsebeiben. Lehajtott fejjel sétál...A VONATSÍNEK FELÉ! -mondtam a fejemben hangosan miközben néztem, igen úgylátszik észre vettem, hogy PIROS A LÁMPA BASZKI!
Elkezdtem kiabálni neki, de nem hallota, futottam amilyen gyorsan csak tudtam és közben torkom szakattábol ordítottam a srácnak, hihetetlen, hogy mikre képes az adrenalin... Már csak pár lépés nekem is felé és neki is a vonatsínekhez! Hirtelen egyszer csak felém nézett, már csak 3 lépésnyire voltunk és én azonnal elrántottam a vonat elől. Pont rá, pont rá estem...a szánk összeért és a hajam lobogott a gyorsvonat szellőjétől. Pár másodperc után leszáltam róla.
- Baszki - mondtam ki már az üres vonatsíneket bámulva. Körülöttünk mindenki elkezdett tapsolni. A sokkom közben egy kezet pillantottam meg jobb oldalról, ő volt az... haja kissé göndör sötétbarna füligérő, a szemei gyönyörű kékes-zöldek...
- Most akkor itt maradsz a földön engem bámulva úgy, hogy előbb te mentettél meg vagy megengeded, hogy felsegítselek? - Mondta a srác ironikusan (hmm nem is rossz a hangja)
- Ja öhm bocsi csak kicsit sokkot kaptam - mondtam összezavarodottan
Majd megfogtam a kezét és ő felsegített.
- Hűha nagyon köszönöm amit tettél értem! Hálás vagyok.
- Óhh igazán nincst mit! Nagyon szivesen. Ez alap dolog, ha már megláttalak.
- Khmm.. valamivel ezt megtudnám hálálni?
- Öhmm hát nem is tudoomm...taláán
- Talán?
- Elmehetnénk kávézni aaa starbucks-ba?
- Khm oké mehetünk is!
- M-most?
- Talán neked nem jó?
- Dee, dehogynem csak meglepődtem - mosolyogtam el
- Szép a mosolyod! Gyakrabban csináld!
- Köszönöm szépen! Ez kedves tőled.
- Na mehetünk?
- Ahaa - emeltem fel a hangom
- Jaa és nem is tudjuk egymás nevét, Jacob Parker vagyok!
- Ohh igen, Dorothy Enderson! -mondtam miközben kezet fogtunk
- Gyönyörű neved van!
- Köszönöm! Neked is! Olyan mint a pókember neve Parker! - Kacagtunk
- Jaja, igen észre vették már páran...