Ez csak véletlen...vagy mégsem?

2. Lett egy új barátom? Aki végre fiú!?

- Ízlik? -kérdezte mosolyogva Jacob
- Igeeen
- Na, örülök:)
- Na és ha már itt tartunk mesélj magadról!
- Háát oké...
- Hallgatlak! -mondtam méllyen a szemébe nézve
- Apám még kiskoromban elhagyott minket 6-7 éves lehettem...
- Uhh nagyon sajnálom:( -mondtam ki hallkan és eltörlődött rólam a mosoly
- Egy alkoholista barom volt..! Anyám már kikészült tőle! Szóval egyszer csak úgy itt hagyott, de talán még anyám örült is. Látta, hogy így sokkal jobb nekünk. Van egy öcsém 4 évvel fiatalabb, 12 éves. Igen ő még csak ismerni se ismerte az apját 2 éves volt...2!
-Ohh én...igazán sajlálom..!
Sokáig nem hallottunk apám felöl, aztán egyszer csak jött egy hír...egy rossz hír...
Közölték velünk, hogy elhunyt. Elitta mindkét veséjét. Ekkor én 11 éves lehettem. Már nem nagyon érintett.
-Ohh hát ez szomorú, sajnálom...pff hasonló az enyémhez.
- Ohh tényleg? -fejezte ki szomorú arccal Jacob
- Igeeen...
- Mesélj te is most egy kicsit!
- Hát rendben.
- Nekem is elváltak a szüleim...

-EGY HOSSZÚ MESÉLÉS UTÁN-
(Ugyan azt mondta Dorothy mint ami a bevezetőben van)

- Hát ez sem a legjobb story, de örülök, hogy jóban vagy apáddal.
- Igen, igen én is... - mosolyogtam el
- Na és mesélj még! Neked milyen a baráti köröd? - kérdeztem kiváncsian
- Rendben, azért remélem te nem egy kém vagy aki majd meg fog ölni és tudni akarsz mindent
- Jajj Jacob ezt meg honann veszed?! - Kérdeztem meg miközben hangosan nevettünk
- Najó komolyra vetve a szót, van egy legjobb haverom; Kyle Foster. Vele úgy jobban megtudok beszélni mindent mint a többiekkel.
- Ennek örülök - mosolyogtam el
- Rajta kívül ugyan úgy mint neked van még pár azaz mondhatni 2-3 barátom, ők csak lazán a barátaim, és ennyit erről.
- Na ez tök jól hangzik!
- Jaja
- És a lányokkal hogy álsz? Volt már barátnőd?
- Nem még nem volt...pedig már néhányszor nagyon akartam. Nem hinném, hogy észre vetted mert nagyon nagy a sulink és szinte mindennap jön vagy 2 új ember deee néhány lány odáig van értem. -mondta unottan Jacob
- Ezt most miért így mondtad? Ez tök jó! Akkor miért nem választassz egyiket közülük barátnő...
- Shhh! - csítított el Jacob
- ? - néztem rá
- Ők nem nekem valók... tipik ribik.
- Ohh jaa értem.
- Folyton csak fogdosnak amikor csak tudnak és mindig probálnak elcsábítani a khmm tudod.
- Igen...tudom.
- Asszem meg akarnak erőszakolni - jelentette ki Jacob kissé kellemetlenül nevetve
- Jaj te szegény, majd rájuk szólók - mondtam kissé nevetve
- Nem, nem kell, csak rosszabodna.
- Hmm ééss a legtöbb fiú ennek nagyon is örülne... - probáltam kifejezni magam
- Jaj nem, neeem én nem az a srác vagyok.
- Azta...
- Igen?
- Te egy csodás ember vagy Jacob, 16 éves fejjel úgy gondolkozol mint egy 30!
- Ohh de aranyos vagy, köszönöm! Te meg csodaszép nő vagy!
- Köszönöm! - mosolyogtam el, és néztünk méllyen egymás szemébe
- Hűha már több mint 2 órahosszája dumálunk. - Jelentette ki meglepődten Jacob
- Hűhaa tényleg! Már 18:30!
- Na jolvan, khmm esetleg hazakisérhetlek?
- Persze -mosolyogtam el