Sziasztok! Bocsánat, hogy tegnap nem hoztam, csak nem kerültem gépközelbe><
De viszont most itt van és jó olvasást hozzá^^
- Hali, Luke vagyok. — mosolygott.
***
- Nem Te vagy aki majdnem fellökött? — méregettem összehúzott szemmel.
- Ohh... De bocsi, csak siettem. —húzta el száját.
-Azt láttam. — kuncogtam.
- És újak vagytok? Még nem láttalak itt titeket. Vagy titkos ügynökök? Esetleg az FBI-nél dolgoztok? — halmozott el kérdéseivel. Ezen Sarah olyan jót röhögött, hogy majdnem összeesett.
- Újak vagyunk, nem titkos ügynökök. —nevettem.
- Huhh, megnyugodtam. — fújta ki a levegőt.
- Esetleg nem tudjátok hol kell beiratkozni? —kérdeztem.
- Izé... Az igazgatóiba! Nem, nem — legyintett Luke. — A földszinten, második ajtó balra. — bólogatott.
-Te balfasz semelyik se! — ütötte fejbe Michael. — A lépcső mellett van egy ajtó ott kell, ha akarjátok elkísérünk.
-Azt megköszönnénk! — mondta Sarah.
- Megszólalt Csipkerózsika is. — kuncogott Luke.
- Csak túlságosan fel van pörögve. — magyaráztam — Új suli, és itt áll előtte két srác. - legyintettem
- Szóval bejövünk neked? — vigyorgott Michael.
- Én...ilyet nem mondtam....azaz... igen... -pirult el.
- TUDTAAM! — ordította Luke.
- És mi van veled? —nézett rám a szöszi.
- Én nem vagyok pasizós alkat, bocsi.
- Ohh ezt majd meglátjuk! — vigyorgott.
- Ne szállj el magadtól.- forgattam szememet.
- Egy hét múlva könyörögni fogsz, hogy láthass! — vigyorgott tovább.
- Kicsit nem túl nagy az egód? — nevettem.
- Nem! — fonta össze karjait maga előtt. Közben észrevettem, hogy Michael és barátnőm nincsenek már itt.
- Hol vannak Sarahék? — néztem körbe.
- Öhh... - vakargatta fejét, miközben ő is a tömeget pásztázta. — Passz.
- Most komolyan itt hagytak? —kerekedtek el szemeim.
- Ja. — mondta lazán.
- Szóval te ilyen könnyen veszed? — fordultam felé.
- Nem tehetek róla, ha elmentek! — akadt ki.
- Ahjj! — morogtam.
- Miért nem örülsz, hogy itt maradtál velem? —húzogatta szemöldökét.
- Nem fáj az arcod ettől a sok vigyorgástól? — csodálkoztam.
- Nem, nem hiszem... - tűnődött — De ne tereld a témát! — durcáskodott.
- Nem, nem örülök, hogy itt hagytak veled. — mondtam.
- Nehéz eset vagy.. — mosolygott.
- Köszönöm, hogy észrevetted. —tapsoltam.
- Minő megtisztelés. — hajolt meg.
- Na én mentem megkeresni Sarahékat, szia! — intettem, mire két kezed éreztem meg a derekamon.
- Nem szabadulsz meg tőlem ilyen könnyen! — súgta fülembe, amitől kirázott a hideg.
- Luke...
- Nem! Én is veled megyek! Nem hagyhatsz itt, meg fogok halni! — nézett boci szemekkel.
- Miért? — kuncogtam.
- Mert....Szóval....Tudod....Sz-szerintem...- dadogott. Na mi történt? Befosott a perverz?
YOU ARE READING
Luke Hemmings Fanfiction-You're my wonderwall
RomanceSkyler White vagyok, 17 éves. A szüleim elváltak már több, mint két éve. Sydneybe járok suliba, igazából csak most költöztünk ide. De térjünk is a lényegre. Épp az új iskolába tartottunk legjobb barátnőmmel, Sarahval. -Szerintem rohadt jó lesz marad...
