Szerelmünk nyomai <33

Kezdetek

2022.07.02.

Reggel, épphogy kinyílt a szemem, ráeszméltem, hogy milyen nap van ma. Ma indulok a várva várt táborba. Egész évben erre a napra vártam. Tavaly is voltam a barátnőimmel akikkel akkoriban még nagyon jóban voltam, de azóta már elballagtam és alig tartom a kapcsolatot velük. Most az egyik új barinőmmel, Emmával megyek, akivel egy osztályba járunk. Nagyon várom már! Ő igazán jófej és a stílusa.. Imádom! Igazából ő volt a támogatóm és pszichológusom az elmúlt évben.
Ohh bocsássatok meg, még be sem mutatkoztam! Zamárdi Flóra vagyok, 16 éves gimnazista. Német kettannyelvű szakra járok, amit nagyon megszerettem. Az ofőm Kati néni, tök jó arc. Na de vissza a lényeghez.
Tegnap este már összepakoltam mindent, így ma már ezzel nem is kell foglalkoznom. Igazából nem is lenne rá időm, ugyanis a busz ami visz minket 9-kor indul.
Villámsebességgel kipattantam az ágyból és kezdődhetett is a szokásos reggeli dilemmám. Mit vegyek ma fel? Jó idő van? Vajon hány fok lesz? De azért valami elviselhetőt legyen szíves!
Egy jó pár perc eltelt mire meglett a szett és rohantam is le a konyhába. Holli a kutyám rögtön a nyakamba ugorott és úgy üdvözölt.
-Jó reggelt Kincsem!-köszönt Anyukám-Már elkészültél?
-Igen, majdnem!-mondtam sietve és felkaptam a pultról egy almát, majd jóízűen beleharaptam.
Felszaladtam a fürdőbe, majd egy gyors fogmosás, a szokásos arcápolási rutinom és egy könnyed smink felkenése következett. A szobámba visszaérve felkaptam a táskám. Indultam volna le, amikor is megtorpantam. Csörgött a telefonom. Ügyetlenkedve felvettem. Emma szólt bele:
-Szia Flóra!-szólt orrhangon-Nagyon sajnálom, de elég rosszul érzem magam. Rohadtul hányingerem van, fel sem tudok kelni. Ráadásul eldugult az orrom és alig kapok levegőt!
Ebben a pillanatban én is alig kaptam levegőt!
-Ezt nem hiszem el!!!-kiabáltam magamból kikelve-Dehát már olyan jól elterveztünk mindent! Mi lesz velem egyedül?!?!
-Nagyon sajnálom Fló!-dünnyögte Emma.
-Ahh bocsi, nem rád vagyok mérges és nem is a te hibád csak már annyira rákészültem! Egyáltalán így elmennyek??
-Persze, nehogy miattam kihagyd!-biztatott a barátnőm.
-De mit kezdek majd nélküled?-fakadtam ki.
-Boldogulsz majd és hívásozunk egy csomót!-suttogta szomorúan.
-Hát rendben...gyógyulj meg minél hamarabb, majd hívlak ha odaértem..Puszillak!

Hát ez a beszélgetés teljesen a padlóra küldött. Tanácstalanul és csalódottan idultam lefele. Elköszöntem Hollitól és Anyutól, majd beszálltam a kocsiba ahol Apa már várt. Az a rövidke út csendesen telt el.