Londont nézve nem volt meglepő, hogy kint leszakadt az ég, majd pár pillantással később már ragyogóan sütött a Nap, a szivárvány pedig ott táncikált a házak közt, a gyerekek pedig a végét keresték, a szülők meg csak nevettek. Bár voltak, kik csak mosolyukat biggyesztették, lefelé a föld felé, mint a talpig fekete Adidasba öltözött fiatalember, ki a helyi könyvtárba igyekezett, vagy az a magas göndör, aki a tető szélén üldögélt. Ő csak a magasból szemlélte az embereket és azon tűnődött, vajon mi járhat fejükben? Eközben a másik fiú szemüvegét tolta feljebb orrán, miközben a megannyi könyv között keresgélt. Szólítsuk őt Louisnak, a másikat meg talán Harrynek. Különböztek, mind kívűl, s mind belül, de a szívükben talán ugyanazok voltak. Míg az egyiknek a szemében a remény csillant addig a másiknak csak az üresség, a honvágy. Honvágy, egy jobb élet felé, a szeretet felé. Lejjebb csúszott a peremen, kezével háta mögött tartotta magát, megérezte a londoni hűvös szelet pulóvere alatt, melytől libabőr futott át egész mivoltján. Hogy a szél vagy a mögötte kivágódó fém ajtó okozta e szívének egyenletlen dobbanását, maga sem kapott rá választ.
YOU ARE READING
Talán egy másik életben
Fanfiction„Minden éjjel, nézd majd fel az égre. Sok Milliárd csillagot fogsz látni, de amelyik a legfényesebben ragyog és kitűnik a sok közül, az lesz a Te csillagod. Az leszek én."
