A szerelem útja

1. rész

Tegnap este a barátnőimmel ValMar koncerten voltunk. Egy idő után megelégeltem, hogy a színpadtól nagyon messze vagyunk, és a tömegben törve magamnak előre mentem, közvetlenül a színpad elé. A hangulat nagyon jó volt, mindenki ugrált, énekelt, bulizott, a piák dőltek ki, az emberek röhögtek, és ordibáltak, szóval egy igazi bomba buli volt. Előre értem, alig voltam ott egy perce, mintha Petinek meg akadt volna valamin a szeme. Abban az irányban, amerre én voltam. Aztán oda jött, előttem leguggolt a színpad szélére és biccentet egy kicsit... felém? Nem hittem el, ezért hirtelen nem is tudtam mit tegyek, aztán amikor felém nyújtotta a kezét, hirtelen megfogtam, ő pedig lazán felhúzott fél kézzel. Aztán nem engedte el a kezemet, hanem a színpad közepére vezetett, miközben tovább énekelt. Először nagyon zavarban voltam, és nem igazán mertem táncolni, de aztán egyre jobban felszabadultam, és a végén már rendesen nyomtam, tekertem azt a csípőt. Egyszer gyengéden átkarolta a derekamat és magához húzott. Kérdőn felnéztem rá, mire ő óvatos mosolyra húzta a száját, a mikrofont a bulizok felé tartotta, majd a fülemhez hajolt, és halkan suttogta:

-Hogy hívnak?

- Laura.

-Laura, lenne kedved eljönni velem a buli után valahova?

-Ööö... Én... Hova?

-Az legyen meglepetés, de hidd el, élvezni fogod. Na?

-Hát, ööö, jó.

-Akkor várj majd kérlek egy kicsit a kijáratnál, oké?

Bólintottam, majd próbáltam úgy tenni, mintha semmi nem történt volna, és tovább táncolni. Aztán inkább, mert nem szerettem volna túl sokáig magam fenn lenni, nem igazán éreztem azt a teret.

A bulinak aztán vége lett, újra megtaláltam a barátnőimet, akik arról áradoztak, hogy milyen rohadt jó volt az estéjük, milyen jó pasikkal beszélgettek, vagy épp valakivel tovább is jutottak, meg hasonlók. Én meg csak csöndben hallgattam őket, és mosolyogtam. Nem fogalmazódott meg bennem az előtt, de most így, ezek után nagyon bejön a Peti. Közben viszont nagyon vívódtam magammal, mert nem akartam "az egyik jó csaj" lenni, aki "olyan kényelmes belülről". A kijárathoz érve mondtam, hogy valakit még várok, menjenek csak. Mire ők elkezdték kérdezni, hogy kit, hogy néz ki, mennyire jó pasi és stb. Ugyan barátnők vagyunk, de nem igazán ismernek, elég zárt vagyok, már 12 éves korom óta szinte mindent magamban tartok, tehát azt se tudhatták, hogy mennyire vagyok pasi vadászni, mennyire próbálok minden buliban összeszedni valakit. Ezért csak diszkréten annyit válaszolok, hogy "mindegy, nem fontos, semmi komoly". Hívtak egy taxit, és ezzel el is mentek. Aztán ezután néztem befelé, várva Őt. És megjelent. Menőn, lazán, izmosan. Elköszönt egy fiús pacsival Milántól, aztán felém indult. A szívem a torkomban dobogott, nagyon izgultam, féltem, és örültem egyszerre. Igen, én ezeket egyszerre is tudom érezni. Odajött, mélyen a szemembe nézett, finoman megfogta a kezem, és halk, titokzatos hangon mondta:

-Mehetünk?

-Ööö... Igen, persze.

Úgy döntöttem, nem ítélkezek előre, majd ha valami úgy történik, ahogy én igazából nem akarom, akkor szólok közbe, nem figyelmeztetek, vagy mondok előre semmit. Az autóhoz vezetett, ami enyhén szólva menő volt, és mivel ő a bulit csinálta, közben pedig nem tudott inni, ezért egyáltalán nem volt benne alkohol, nyugodtan vezethetett, és én is (viszonylag) nyugodtan ültem mellé. Aztán elindultunk ellentétes irányba, mint amerre én lakom, és amerre ismerem a környéket. Azt a környéket pedig egyáltalán nem ismerem. Mentünk egy ideje, egyre sötétebb, nem kivilágított utcákba kanyarodtunk, és fogalmam nem volt, hogy hol járunk.

-Hol vagyunk? Nem ismerem ezt a környéket.

-Ne aggódj, én igen.

-És most már elmondod, hogy hova megyünk?

-Szerinted?

-Nem tudom. Van egy tippem, de nagyon remélem, hogy nem az...

-Mire tippelsz?

-A lakásod?

-Nem, nem erre gondoltam. Kinézed belőlem, hogy rögtön felviszlek magamhoz?

-Őszintén, vagy kedvesen?

-Jó inkább nem kell kimondani. Eszembe se jutott ilyesmi. Szeretnéd?

Nem igazán akartam erre válaszolni, ezért inkább egy kicsit elkezdtem helyezkedni az ülésen, csöndben.

-Na, szóval. Ide jöttünk. Oké, tudom, hogy nem túl romantikus hely, de ilyenkor nagyrészt csak ilyen van nyitva, meg hát... Igazából annyira nem szeretem a hangulatvilágításos, kisestélyis éttermeket. - majd leparkolt egy éjjel-nappali pizzéria előtt.

Bementünk, rendeltünk, ettünk, és beszélgettünk. Nagyjából egy óráig lehettünk bent, nagyon élveztem ezt az időt. Aztán amikor végeztünk, átmentünk a szemben lévő parkba. Sétáltunk, továbbra is beszélgetünk, és egy kis idő múlva arra lettem figyelmes, hogy egymás kezét fogjuk, összekulcsolt ujjakkal. Majd egyre lassabban mentünk, végül pedig megálltunk. Megfogta a vállamat, maga felé fordított, átölelt, mélyen a szemembe nézett, aztán óvatosan, lassan közeledni kezdett. Közeledni kezdett a szája a számhoz. És összeért! Megcsókolt! Finoman, érzékien, szenvedélyesen. Még sosem vesztem el ennyire egy csókban. Erősebben ölelt, és gyorsabban csókolt. Majd egy hosszú, csodálatos csók után szép lassan szét váltunk. Hirtelen azt se tudtam, ki vagyok, annyira elszédültem abban a csókban. Mélyen a szemembe nézett, én pedig az övébe. Majd újra megcsókolt, sokkal természetesebben, és rövidebben. Majd eltávolodtunk egymástól, végül már csak a kezét fogtuk egymásnak. Aztán elindult tovább az ösvényen, engem pedig maga után húzott. Csöndben sétáltunk egymás mellett, egymás kezét fogva, a sötétben, hold fény alatt, fákkal, bokrokkal körülvéve. Mindketten a saját gondolatainkba mélyedtünk. Aztán hirtelen megszólalt:

-Szeretsz táncolni, ugye?

-Hát, igen. Miért?

-Arra gondoltam, hogy ha lenne kedved, akkor szívesen forgatnám veled a következő klipem egy részét. Mert hát nagyon jól tudsz táncolni, szép vagy, szóval, úgy gondoltam, miért ne?

-Szóval csak egy videoklipbe kellek? - kérdeztem, kicsit felháborodva, és a kezemmel azonnal elengedtem a kezét.

-Nem, nem. Csak szívesen forgatnám olyan lánnyal, akit ismerek, és szeretek.

-Hát persze. És miután elhívsz kajálni, megcsókolsz, ezzel biztosítva, hogy van köztünk valami, és rohadt nagy bunkóság lenne visszautasítani az ilyesmit, rögtön ez az első téma, ami eszedbe jut! Legalább kicsit még puhatolózhattál volna, hogy mi a véleményem az ilyen dolgokról! De nem, én nem fogok azért belemenni valamibe, hogy kedves legyek, és ne nézzen senki rám rossz szemmel! Szeretek táncolni, lehet, hogy tudok is, de ez nem azt jelenti, hogy egyszál tangában, és melltartóban szeretném rázni a seggemet a férfiaknak!

-Szerinted ebből állnak a klipjeink?

-Nem, nem mindig. De gondolom, ha arról van szó, hogy egy szép, jól táncoló lány szerepel benne, táncolva, akkor ezt jelenti!

-Jó, sajnálom, azt hittem, örülni fogsz neki.

-Igen? Tudod nem minden nő hever a lábaid előtt, arra várva, hogy hozzá szóljon Ő, a tökéletes Marics Péter, és akármiben benne van, csak hogy vele lehessen! Tudom, nehéz elhinni, hogy van ilyen és kevés kivétel van, de van!