Liszt Ferenc X Erkel Ferenc ff.

Az első találkozás

Erkel Ferenc éppen a napi lapot olvasgatta amikor megakadt a szeme az egyik híren. Egy férfi neve szerepelt benne, egy igen ismerős név de Erkel mégsem tudott rájönni hol hallotta már. Azonban ahogy tovább olvasta a cikket, rájött miért cseng olyan ismerősen a 'Liszt Ferenc' név. A férfi szintúgy zeneszerző volt mint ő maga és pluszban még karmester is. Ráadásul az újság szerint a következő két hétben több hangversenyt készült tartani Pesten. Erkel már akkor és ott elhatározta magában, hogy elmegy legalább az egyik hangversenyre, hogy jobban megismerhesse Lisztet. ( Ebben a könyvben Liszt beszél mádzsárul bár elvileg nem beszélt.) Kíváncsi volt névrokona zenei stílusára, előadásmódjára és kissé a kinézetére is mivel sok barátjától hallotta, hogy egy elég jóképű emberről van szó.

------

Végre elérkezett a várva várt nap. Erkel gondosan kivasalta a legszebb ingjét és zakóját mert meg akarta adni a módját ennek a találkozásnak. Azt remélte talán barátságot tud majd kötni Liszttel úgy mint más zeneszerzőkkel és tudják majd támogatni egymást. Izgatottan magára öltötte a kikészített ruhákat majd el is indult. A hangversenyt egy giccses múzeum dísztermében tartották így Erkel arra felé vette az irányt.

Mikor odaért már jó pár ember volt a teremben. Néhányan álltak, pohárral a kezükben és cseverésztek valakivel, mások pedig a helyükön ültek és várták a verseny kezdetét. Erkel is helyet foglalt és kis idő múlva előjöttek a zenészek egy függöny mögül és magukhoz vették a saját hangszerüket. ( Remélem látszik, hogy nem értek a témához hehe.) Eközben a legtöbb ember leült és mindenki elcsendesedett. Egyszer csak egy egész magas, szőke, vállig érő hajú, ragyogó kék szemű férfi lépett a színpadra és megállt a közönség előtt. Végignézett az eljötteken majd vett egy mély levegőt és végre megszólalt. Lágy hangja és gyönyörű arca zavarba hozta Erkelt.
- Köszönöm, hogy eljöttek erre a számomra fontos hangversenyre. Ha esetleg nem tudják, jómagam is Magyarországon születtem és bár sok helyen megfordultam már eddigi életem során, mindig is ezt az országot fogom hazámnak tekinteni. Remélem a jövőben is lesz majd alkalmam ellátogatni ide és személyesen találkozni ezzel az erős és összetartó néppel. Most pedig kezdődjék a hangverseny! - fejezte be nagy mosollyal az arcán, s miután elhalt a taps ami beszédét követte, megszólaltak a hangszerek és mindenki csak ámult a csodálatos zenén.

------

Mikor a koncertnek végeszakadt és az emberek vastapssal gratuláltak Lisztnek, páran elhagyták a helyszínt de többen ott maradtak iszogatni és beszélgetni társaikkal. Erkel egymagában ácsorgott és várta mikor pillantja meg újra a zeneszerzőt, hogy esélye legyen beszélni vele. Az előadás egyszerűen lenyűgözte. A sok hangszer harmonikus hangzása és a zenébe belevitt érzelmek és intenzitás semmihez sem volt fogható.
Erkel épp kezdett elbambulni mikor hirtelen megállt valaki előtte. A férfi gyorsan felkapta a fejét és meglepetésére nem más mint Liszt Ferenc állt vele szemben, kedvesen mosolyogva rá és kinyújtotta a kezét Erkel felé aki azt egyből elfogadta amint magához tért ámulatából. Maga sem értette miért babonázta meg ennyire őt Liszt.
- Szervusz. - szakította meg gondolatmenetét kellemes hangjával Liszt miután elengedték egymás kezét amit talán egy kicsit túl hosszú ideig fogtak. - Nem akartam megzavarni, csak hallottam az itteniektől, hogy ön is zeneszerző és azt gondoltam ismerkedhetnénk. - magyarázta feszengve. Látszott rajta, hogy kissé bizonytalan ami Erkelnek is feltűnt ezért gyorsan beszélni kezdett, hogy oldja a feszültséget.
- Borzasztóan örülök, hogy szeretne megismerni mivel én is erre vágyom. - mosolygott rá biztatóan Erkel mire Liszt kissé megnyugodott.
- Tetszett a koncert? - érdeklődött.
- Még mennyire! Nem kifejezés. - dicsérte a zeneszerzőt.
- Ezt örömmel hallom. Tudja felnézek magára amiért zenéjével vezeti ezt a nemzetet. - ennek hallatán Erkel érezte, hogy felkúszik a vér az arcába.
- Ugyan már... - legyintett - ezt túlzásnak tartom. Maga sokkal tehetségesebb. Ráadásul ön külföldön is híres. - bókolt tovább Erkel és elégedetten látta, hogy Liszt halványan elpirult. Még beszélgettek egy darabig de kezdett későre járni és lassan mindkettejüknek indulnia kellett.
- Esetleg találkozhatnánk máskor is valahol. Tudja még pár hétig itt tartózkodom mielőtt visszamegyek Párizsba. - ajánlotta fel Liszt reménytől csillogó szemekkel. Erkel nem bírta megállni - meg nem is akarta - így rábólintott.
Megbeszélték, hogy egy közeli kávézóban találkoznak majd két nap múlva és elköszöntek egymástól. Mindketten izgatottan várták a következő találkozást...

( Ok ez a rész ennyi lenne lol ha bárki olvassa leszögezném, hogy ez egy vicc szóval ne tessék komolyan venni xx )