Liszt Ferenc X Erkel Ferenc ff.

A kávézó

Két nap múlva Erkel félve lépett be a megbeszélt helyszínre. Odakint szép idő volt, sütött a nap, lágy szellő fújdogált és alig volt felhő az égen. A kávézó belseje kicsit hűvösebb volt. Bent hét asztalka volt szétszórva, mindegyik körül kettő vagy három szék állt és mindegyiken díszelgett egy itallap. Még volt négy üres asztal, Erkel pedig kiválasztotta a pulttól legtávolabb lévőt. Leült az egyik székre és az órájára pillantott. Szokás szerint előbb érkezett - bár úgy volt vele jobb így mintha elkésett volna - így volt még egy kis ideje Liszt megjövetele előtt. Vett egy mély levegőt és összeszedte a gondolatait. Kicsit tartott a találkozótól mert nem akarta elrontani a közte és Liszt között kialakuló kapcsolatot. ( Mi a szart írok Jesus na mind1) Attól félt, hogy valami olyat fog mondani vagy tenni amivel megsérti Lisztet és akkor lőttek az egésznek. Ekkor nyílt a kávézó ajtaja. Erkel összerezzent és felnézett. A bejáratnál Liszt állt fehér ingben, sötétbarna nadrágban és lófarokba kötött hajjal. A férfi körülnézett, majd mikor meglátta Erkelt mosolyogva odasietett, leült vele szemben és megigazította az ingjét. Már épp beszédre nyitotta a száját de a pincérnő aki az asztalukhoz sietett megelőzte.
- Jó napot uraim! Mit hozhatok önöknek inni? - kérdezte kedvesen a hölgy. Barna haja kontyba volt kötve, a kötényét néhány apró folt borította. Erkel Lisztre nézett és biccentett egyet, hogy kezdje ő. Liszt gyorsan rápillantott az itallapra.
- Én egy hosszú kávét szeretnék! -o mondta.
A nő bólintott majd Erkelre nézett, tőle várva a rendelést.
- Ugyanazt nekem is. - mosolygott.
A pincér viszonozta a gesztust és elsietett.
A két Ferenc egy darabig csak nézte egymást majd végül Erkel törte meg a csendet.
- Remekül áll rajtad ez az ing.
Lisztet meglepte a bók. Megköszörülte a torkát.
- Köszönöm.
Ezután beszélgettek a múltjukról, hogy honnan jöttek, miket értek el eddig, milyen terveik vannak a jövőre nézve. Mindketten jól szórakoztak és hamar feloldódott a kezdeti feszültség. Legalább egy órát ültek már bent - ha nem többet - mikor eszükbe jutott, hogy lassan haza kéne menniük. Lisztnek készülnie kellett a következő hangversenyére, Erkelnek pedig volt egy kis dolga odahaza.
- Azt hiszem ideje lenne indulni. - állt fel Liszt és betolta maga után a székét.
- Igazad van. - értett egyet Erkel és ugyanígy tett. Mikor azonban kinéztek a kávézó ablakán, meg kellett, hogy torpanjanak. Az utcán alig volt ember és ennek oka nem volt más mint a sűrűn szakadó eső. Csak úgy ömlött az égből mintha dézsából öntötték volna. Erkel nem is értette, hogy nem vette észre előbb.
- Bizonyára túlságosan belemerültem a beszélgetésbe - gondolta magában. Kicsit szégyellte magát emiatt de beismerte, hogy Liszt remek társaság volt így nem volt nehéz megfeledkeznie a körülötte zajló eseményekről. Rápillantott Lisztre akinek az arcán aggodalom ült. Messze lakott ugyanis a kávézótól - ezt Erkel nagyon jól tudta - és hirtelen nem talált megoldást arra hogyan juthatna haza.
- Megszállhatsz nálam ha gondolod. Engem nem zavar. - bökte ki hirtelen Erkel. Először maga sem hitte el, hogy valóban felajánlotta ezt. Liszt csodálkozva nézett rá majd hálásan elmosolyodott.
- Nagyon kedves tőled. Köszönöm.

Mikor végre beértek Erkel házába, zihálva dőltek neki a falnak. A kávézótól egészen odáig futottak, hogy ne ázzanak el annyira. Persze így is tiszta víz lett minden ruhájuk meg a hajuk is.
- Talán jobb lesz ha átöltözünk - nézett Lisztre Erkel, mire az előbbi felnevetett.
- Igen szerintem is.
Erkel gyorsan a komódjához sietett és előhalászott néhány kényelmesebb ruhát majd átnyújtotta őket Lisztnek aki illendően meg is köszönte és elvonult a fürdőbe öltözni. Erkel ezalatt gyorsan lekapta magáról a vizes göncöket és belebújt az újakba amelyek frissek és szárazak voltak. Ekkor féltünk neki, hogy Liszt nem csukta be teljesen a fürdőszoba ajtaját, hanem hagyott egy apró rést amin bárki beláthatott aki meg akarta lesni.
- Vajon szándékosan tette? Azt szeretné, hogy...hogy én...Nem. Biztosan nem. Hová gondolok? Egyszerű figyelmetlenség miatt hagyhatta így. Véletlenül. - ahogy Erkel fejében egyre kínosabb gondolatok cikáztak, hirtelen nyikorgott az ajtó és belépett a szobába Liszt, immár a neki adott öltözékben.
- Minden rendben? Zavartnak tűnsz. - nézett Erkelre, a hangjában aggodalom csengett. Remélte nem zavarja barátját azzal, hogy nála tartózkodik.
- Nem, nem semmi gond. Jól vagyok. - legyintett Erkel.
Liszt megkönnyebbült kicsit. Izgatottá tette a tény, hogy Erkel otthonában tartózkodhatott ráadásul csak ők ketten voltak. Egyedül. Kicsit csalódott volt ugyanis hiába figyelte a fürdő bejáratát, nem jelent meg a kíváncsi szempár amit oda akart vonzzani azzal, hogy résnyire nyitva hagyja az ajtót. Bár belátta kicsit gyerekes volt de ez nem igazán érdekelte. Nem tudta honnan jött ez a vágy Erkel iránt. ( 😭 ) Úgy érezte minden percét a férfivel akarta tölteni, azt szerette volna ha Erkel az összes figyelmét neki szánja.
Ezek után éjszakába nyúlóan beszélgettek apró buta dolgokról és vicces fiatalkori történetekről, azt várva, hogy elálljon végre az eső. Ez azonban nem következett be így végül abban maradtak, hogy Liszt ott tölti az éjszakát és csak reggel tér haza.
------
- Hát te hová mész? - kérdezte Liszt Erkel agyában feküdve. A másik Ferenc egy takaróval és párnával a kezében állt a szoba közepén.
- A kanapéhoz - válaszolta. - Ott alszom.
- Ugyan már - forgatta a szemét Liszt. - Bőven elég ez az ágy kettőnknek. - s ezzel megpaskolta a helyet maga mellett. Erkel nyelt egyet.
- Biztos? Megalszom én a kanapén. Egy éjszaka nem nagy ügy.
Liszt nem felelt csak szúrós tekintettel nézte barátját. Erkel végül sóhajtva beadta derekát és befeküdt Liszt mellé.
- Jó éjt - suttogta Liszt. - És mégegyszer köszönöm. - mondta és gyengéden végigsimított Erkel kézen mire a férfit a hirtelen érintéstől kirázta a hideg.
- Nincs mit. Jó éjt. - suttogta vissza majd lehunyta a szemét és megpróbált elaludni.

( Hát itt a második rész I guess remélem élvezetes. A következő rész biztos az lesz 😼 ha van benne hiba akkor bocsika )