The Devil is used to be God's Favourite [Kuroken]

1.

Egy edzőmeccs éppen valami világ végi gimiben lett volna, egy lánycsapattal, akikről sose hallott senki semmit, mégis a világbajnokságot akarják megnyerni. Legalább is ők ezt  állítják.

A Nekoma busza megáll az iskola parkolójában, ami meglepően puccos volt ahoz képest, hogy csak egy féléves kutatás után lehet egyeltalán megtalálni a honlapját, ami legalább annyira titokzatos mint a látszólag süllyesztőben lévő csapat, ami a 7Devils névre hallgat. Ez szintén kicsapta a biztosítékot pár Nekoma játékosnál. És hogy miért? Mert egy gimis csapat inkább az intézmény nevét feszi fel, minthogy sajátot találna ki.

Miután a fiúk leszálltak a buszról, megláttak két egyenruhás lányt. Az egyikőjüknek hosszú szőke copfja, a másiknak pedig vörös fekete haja be volt fonva. Az utóbbi igen ijesztő tekinteteket tett az imént megérkező fiú csapat felé, majd hátat fordítva elindult a nagy épület mellett lévő kisebb felé.

-Yae Sakura vagyok- szólalt meg a magára hagyott copfos- üdvözlök mindenkit!-folytatta barátságosan mosolyogva- Gondolom ti vagytok a röpi csapat.

-Így igaz- válaszolt az egyző. Bár kicsin furcsán nézett, de ki tudja miért.

A copfos lány nem szólt többet, inkább elindult arra, amerre a másik lány ment, a csapat pedig vakon követte őt, hiszen nem volt nagyon más választásuk. Egyszer csak elértek a melléképület ajtajához. A lány meghajolt majd szótlanul elment a nagy épület felé.

Kuroo összehúzta a szemöldökét, majd bement a nagy fekete ajtón, ami minimum a kétszerese volt a srácnak. Miután az egész csapat beért a tornaterembe, láthatták a lánycsapat gyakorlását, és azt hogy az előbbi csunyán néző lány egy 5 éves modjára vitatkozik valamelyik csapattársával.

Egy magas, szürke hajú nő leinti őket, mire az a kettő fegyelmesen szétszéled. Ezután a karcsú nő a Nekoma felé veszi az irányt.

-Örülök hogy eljöttek a meghívásunkra, fáradjanak velem, megmutatom az öltözőket.

És a Nekoma megint szónélkül követte az egyik rejtélyes alakot, aki több mint valószinű hogy a láncsapat edzője volt.

Majd be is értek az öltözőbe, ahol tökéletesen szemléltették maguk között, miért is fiúk a fiúk:

-Látátok azt a szőkét?? A 4-est!

-Oooo az semmi! A 7-es na ő egy igazi anygal!

-Nem tudjátok ti milyen a jó nő! - szólt bele a harmadik.

És így ment ez a beszélgetés egészen addig, amíg mind kész nem lettek. Viszont ketten kimaradtak belőle, es egy lány után sem csorgattág a nyáluk, amit a többi észre is vett.

-És te, Kuroo? Eddig semmit se szóltál pedig elég jó csajok vannak ...

-Már van valaki, aki ellopta a szivem.-Mosolygott, majd kilépett az öltöző ajtaján.

Erre a rövid, egyértelmű és semmi képpen sem félreérthető válaszon megakatt a Nekoma feladójának füle,  és egyből lefagyott. Mire újragontolta az előbb elhangzott mondatot, rendesen belepirult. Mivel Kuroo kivételével mindenki bent volt, és látja a lányos zavarában lévő feladót, aki azóta is szoborként mered egy pólóval a kezében, csak egyre tudnak gondolni. Bár mind tudták hogy két fiúról van szó. És azt is, hogy erre rámehet a csapat.

Pár pillanat múlva már mind kiléptek az ajtón, és mintha mi sem történt volna, mentek a csapattársuk, és az edző felé, akik a másik csapat pár tagjával beszélgettek. Viszont a kis szőke feladónak még mindig vöröslött az arca. Már nem az öltözőben hallott utolsó mondat miatt, hanem azért, mert tudta hogy mindenki félreértelmezte a szituációt. Hiszen akármennyire is szerette volna nem voltak együtt.

Sőt, szerinte sose lehetnek majd együtt. Mégiscsak a gyerekkori barátjáról van szó, akivel ekész kiskoruktól együtt vannak, mi több, ő volt szinte az egyetlen barátja. Melegséggel töltötte el a szívét, ha rá gondol. De az a szorongató, tépő érzés is ott van, amitol kétségbe esetten akar szabadulni az ember. Ez pedig nem más, mint a félelem. Attól is fél, hogy örökre csak  barátok maradnak. Attól is, ha az egész eddigi kapcsolatukat tönkre teszi a szerelmi vallomása, és attól is, ha minden vágya teljesül. És hogy mi ez a vágy? Nem más, mint hogy együtt lehesen a szive választottjával. Valamiért mégis  retteg attól, hogy valakivel összeköti az életét. Talán mert fél, hogy egyszer vége lesz? Vagy inkább attól, hogy egyszer csak megunja? Vagy csak szimplán erretenti az a tény, hogy valaki viszonozza a szerelmét. Bárhogy is legyen, tudatában van annak hogy élete legnagyobb eufóriája lenne ha megcsókolná Kuroo, de ez szimplán nem fog bekövezkezni.