The Devil is used to be God's Favourite [Kuroken]

4.

Kenma összehúzta magát, miközben bámult ki az ablakon. Még mindig piros volt az arca, és az ajkait harapgálta amit a mellette ülő nem látott. Így telt le az a hátra lévő másdél óra.

Nem nagyon tudta mit gondoljon. Szivesen maradt volna még ott, és érezte volna a barátját, és szerette volna hogy még közelebb kerüljön a testük. Azt még jobban szerette volna, ha meg is csókólja. Bizsergett a teste, miközben a fejében újra átélte a történteket, és elképzelte hogyan folytatóthatott volna.

Pár órája még azt gondolta hogy nem tudna valakivel úgy élni, hogy viszonozza a szerelmét. Talán ezt megváltoztatta az, hogy most talán sikerül meghódítania a szíve választottját. És hogy fél e? Persze, retteg. De ez csak a szokásos. Nem tudja mit gondol a másik, és fél, hogy ez az egész csak egy játék.

Kuroo némán ül mellette, elpirulva, és azon gondolkozva valyon mit is tehetne, hogy lenyugtassa a szőkét.

-Kenma.. Jól vagy?- A másik felé fordul, és a combjára teszi a kezét. Tovább suttog, mert nem akarja hogy bárki is meghallja.- Sajnálom, nem akartalak megbántani, csak-

-Csak mi?-motyogott a másik. Bár nem tudom, hogy meg haragudott, vagy megsértődött.

-Azt hittem tetszeni fog.-Kissé tulzásnak hiszem azt, hogy ilyen magabiztosan beszél.

Bár ez a beszélgetés ennyi volt. Megállt a busz. Megérkeztek. 

Annak ellenére, hogy a terv az volt hogy még gyakorolnak, inkább csak elpakoltak. Hiszen meghívást kapott a Karasuno és  Fukurodani-tól egy pár napos "nyaralásra", ami az edzőn kívül mindenkit meglepett. Persze hogy nem lepte  meg az edzőt, mert ő szervezte azért, hogy megvigasztalja a fiúkat hogy elvertek pár lányt. Bár most inkább az ellenkezője miatt kell őket vigasztalni.

Miután elpakoltak, mindenki haza ment, hogy másnap időben ide érjen a maga csomagjával. Kenma és Kuroo ma is együtt ment haza, bár az előbbi szeretett volna egyedül menni hogy kitisztítsa a fejét és átgondolja mit is mondjon a másiknak. Viszont egyikük se beszélt haza felé. Kenma elöl ment, míg Kuroo pár méterre lemaradva baktatott utána. 

Mikor haza értek, köszönés nélkül bementek a saját házukba, a szobájukba és mindketten álomba sirták magukat. Az egyik azért, mert félt, hogy ezzel elrontott mindent, a másik meg azért mert nem tudta mit kezdjen az érzéseivel.

...

Másnap mindenki időben megérkezett, és eleindultak a buszon. A szőke és a fekete megint egymás mellé került, viszont ott volt mellettük Lev, Kai és Yamamoto, szóval egyikük se aggódott anyira, és el tudták beszélni az időt.

Egy kis hotelbe mentek, ahol csak ők voltak. Volt kint, és bent is egy kis medence. Valamint volt még egy nagy terem, az volt az ebédlő. Nem volt sok szobája, mindegyikre  négy fő jutott, és mindenki magának választotta kivel is szeretne szobatárs lenni erre a pár napra.

Gondolom nem is kell mondani, hogy a szerelmes pár (ha ők ezt nem is tudják) egy szobába kerult Bokuto és Akaashi-val. 

Egy szobában volt egy nappali rész egybe nyitva egy konyhával, ahol a bárpultnál lehetett leülni. Volt egy fürdő, és két háló szoba egy egy francia ággyal.

Nem telt sok időbe hogy mindenki lepakoljon, és megkapja a kulcsokat a saját szobájához. Az se tartott olyan soká, hogy ne legyen együtt a csipet csapat, mivel Kemnát máris lehívták röpizni. Így történt, hogy Bokuto és Akaashi ki tudta faggatni Kuroot Kenma furcsa viselkedéséről. Hiszen most kerülte a legjobb barátját, és nem kockult egy percet se. Aztán az is ott volt, hogy igencsak sietősen távozott.

-Minden oké Kenmával?- Kérdezte a bagoly, aki igen csak furcsállta a helyzetet, mert volt egy olyan megérzése, hogy azok ketten "hasonlóak" hozzájuk. Ez kiült a tekintetére. Egyszerre nézett összezavarodva, de szigorúan is, mint egy anya, aki számon kéri a férjét, hogy mégis ma a fenéért koszos a gyerek.

-Persze, csak zavarja hogy kikaptunk a lányok ellen.- Ó Rómeó, ó Rómeó, neked nem az igazat kéne mondanod? Persze nem tudod, hogy azok ketten pontosan olyanok mint ti, és talán segíteni is tudnának helyrepofozni az érzéseiteket.

-Jah, érthető.-Valaszolja a harmadik, aki Bokuto ruháját hátulról megrángatja, hogy ne kérdezősködjön tovább.

Nem sokkal később Kuroo elmegy Kenmának töltőt venni, mert otthonhagyta az övét. Érthető hogy a kölcsöntöltő nem jó, ha az ember egész nap a képernyőt nyomkodja. Mivel nincs túl sok bolt a közelben, a bagoly párnak talán lesz lehetősége kifaggatni a macskát. A macska nem volt más mint a mi kis szőke Kenmánk, aki még mindig izgattotan bújik ki a Nintendója mögül, ha éppen Shoyohoz kerül a labda. Addig is a bagoly páros próbálja kitalálni, mi lehet a háttérben.

-Szerinted..?-kérdezi Bokuto, aki igen biztos abban, hogy a buzi detektora most is tökéletesen működik, mégis kételkedik.

-Talán ezt tőlük kéne megkérdezned, nem gondolod?

-De..

-Amúgy is, miért gondolod hogy ők... Lehet csak össze vesztek.

Majd nem szóltak egy szót se, csak egymáshoz bújva nézték a plafont arra várva, hogy bejöjjön a 'macskájuk'.

Nem kellet sokáig várni, az a 'macska' jött be akit úgy vártak. Nem széledtek szét, a kanapén ültek még mindig egymáshoz bújva, közbe halkan ment valami valóságsó. A 'macska' enyhén elpirult őket látva, de mire körül nézett Kuroo-t keresve, vissza tért a régi színe.

-Nincs még itt.

-Ahm.. jó.-Kicsit mintha megkönnyebült volna, egy nagyott sóhajtott.

-Szereted?- Bokuto nem köntörfalazott, érdekelte és megkérdezte.