Egy Csaj Két Pasi

S1:E1

Michelle Williams egy átlagos lány, akinek igen jó élete van. Egy viharos este megcsörren a telefonja, amit fel is vesz, nem is sejtve ki van a vonal másik oldalán.

- Igen? - szól bele halál nyugodtan a telefonjába.

- Szia Michelle - köszön az egyik régi barátja, Charlie. - Azért hívlak mert... - le csapja a telefont.

De sajnos az újra megcsörren, így kénytelen kikelni az ágyából, felhúzni az ablakát, majd visszasétálni, és kihajítani az esőbe a telefonját. Lecsukja az ablakát, és már alváshoz készülődne, amikor kintről hangot hall.

- Kérlek Michelle engedj be minket - szól most egy másik hang, Michael.

- Az Isten állítson beléd egy lovat gülü szemekkel - morogja a lány.

Dühösen lebaktat a lépcsőjén, kinyitja a bejárati ajtóját, de amit ott lát az igen meglepő. A két régi barátja ott állnak a szakadó esőben, az ajtaja előtt.

- Szóval be mehetünk? - kérdezi vigyorogva Michael.

- Mit kerestek ti itt?

- Kirúgott az anyám a házamból - válaszol Charlie.

- Engem pedig a barátnőm rúgott ki az ő lakásából.

- És milyen jól tették - próbálja be csukni az ajtót, de Charlie keze megállítja.

- Kérlek, engedj be minket. Legalább csak egy éjszakára - néz rá boci szemekkel.

- Nem.

- Kérlek - mondja mostmár Michael is.

- Na jó rendben. De csak egy éjszaka. És a kinyitható kanapémon alszotok - engedi be őket.

- Egy ágyon?! - kérdezik egyszerre felháborodva.

- Most kell szállás estére, vagy nem? - teszi csípőre a kezét mérgesen.

- Nem szóltunk - mondják ismét kórusban.

- Én is így gondoltam - ad nekik egy törölközőt. - Na mármost, ha egy levegőt akartok velem szívni, 2 szabályt kell be tartanotok - néz rájuk szigorral. - Az első az az, hogy egy nőnek azaz nekem, mindig igaza van. A második pedig az, hogyha egy nőnek azaz nekem, nincs igaza akkor nem kell elhinni, bár ezt kizárja az első szabály. Értitek? - kérdezi, mire mindketten bután bólintanak.

- Mi is volt az első szabály? - teszi fel a kérdését Charlie.

- Miért lettünk barátok 8. Ban... ? - kérdezi inkább magától mintsem barátaitól.

- Mert imádni valók, és cukik vagyunk - vágja rá Charlie mosolyogva.

- Nem, az a macskám - ingatja a fejét. - Na mindegy, a lépcsőtől balra lesz a szobátok, engem pedig hagyjatok élni - baktat el dühösen és csapja be a szobája ajtaját.

- Haver, egy picit dühös. Szerinted ránk? - kérdezi Michael.

- Nem. Biztos megvan neki. Majd holnap rákérdezünk - legyint Charlie magabiztosan.