𝕾𝖚𝖌𝖆𝖗 𝕯𝖆𝖉𝖉𝖞

Julia

10 perce vártam a ház előtt amikor elindultam a kávézó felé. Az egyik pillanatban mellettem termedt egy fekete bmw. Lelassított, majd sofőrje lehúzta az ablakát és így szólt:
-Már majdnem ott voltam.-kiabálta ki nekem David.
-Vettem észre.-mérgelődtem.
-Miért nem szállsz be és beszéljük meg?-kérdezte.
-Anya azt mondta ne szálljak be idegenek autójába.-sétáltam tovább.
-Ez jó. Már tudom hogy édesanyád védelmezni akart téged. Édesapáddal mi a helyzet?- érdeklődött.
-Semmi közöd hozzá.-feleltem kissé már idegesen.
-Miért vagy ilyen morcos?-kérdezte.
-Én mindig ilyen vagyok.

Ekkor csörgött a telefonom.
Felvettem. Beszálltam az autójába mégis mivel nem akartam annyit utazni gyalog.Zoé volt, a legjobb barátnőm. David intett hogy tegyem ki nyugottan a kocsiban levő hangosítóra. Így is tettem.
-Szius. Mi a helyzet?-kérdeztem.
-Hilihalihalihó-köszönt bele.-Láttad a híreket? Egy oltárira helyes ember volt ma a kávézódban. És ahogyan láttam nem annyira voltál jó kedvedben miatta. Látszik az arcodon az undor.-jelentette ki.
-Hát igen. De most nem vagyok olyan helyzetben hogy beszélgessünk. Le kell tennem.
-Miért? Hol vagy?-érdeklődött.
-Nem vagyok egyedül.-válaszoltam egyszerűen.-éppen anyával vásárolok.-hazudtam.
Ekkor a mellettem levő szája mosolyra húzodott.
-Szép jó napot Mrs. Peterson.-hangzott el egy köszönés a hangfalból.
David mosolyra húzta a szájját de ráintettem hogy meg ne szólaljon.
-Figyu. Tényleg szívesen beszélnék veled de mennem kell. Anya már kiszállt és nagyon ideges. Tudod milyen türelmetlen ha vásárlásról van szó.
-Rendben csajszi. Majd otthon beszélünk. Szióka.-köszönt el.
-Anyukáddal vásárolsz mi?-kérdezte a mellettem ülő pasi miután lenyomtam a hangosítóról.
-Nem szeretem ismételni magamat de, nem tartozik rád.-mondtam neki.
-Megértem én. Minden lány az anyukájával jár vásárolni.-viccelődött majd megállt egy parkolóban.
-Tényleg semmi közöd hozzá. Annyira örülnék neki ha nem kellene minden egyes nap mikor jól el vagsunk arra számítanom hogy mikor sértesz meg. Csak jól ellennénk. De ez neked nem megy. Nem is értem miért jöttem most el veled. Miért hagytam hogy belerángass egy újjabb hülyeségbe.
-Akkor szerinted a vacsora hülyeség?
-Mivel tudom hogy úgysem jelent neked semmi ezért igen. Határozottan az.
-De nekem nem. Veled akartam lenni. Kérlek. Halgassd meg az ajánlatomat. Nem akarok mást csak téged. De csak az ágyamban. Nem tudom kijelenteni hogy együtt vagyok valakivel. Nem ilyen vagyok. Nekem csak így megy és szügségem van rád. Kérlek, nagyon kérlek ne keljen többet könyörögnöm. -elöször kiabált, majd  egyre halkabban beszélt, szinte már félelmetesen halkan.
- Nekem szerelem kell. Nem akarok olyan ember mellett lenni aki talán egy nap rám un és nem akarok több fájdalmat elszenvedni senki miatt. Elegem van.
-Teljesen megértem. Nem is akarlak feltartani. De mióta egyre több napot töltünk együtt, azt hiszem.........ahj, mindegy. Hülyeség.-szabadkozott.
-Nem. Mondd el. Tudni akarom.-erősködtem.
-Teljesen mindegy. Bemegyünk?-kérdezte rám sem nézve.
-Inkább haza mennék. Fázom, és elegem van a mai napból. Talán csak azért fázol mert reszketsz azért amiért a szíved kiállt. De ő nem képes neked megadni azt amire vágysz. Soha nem is lenne az.
-Akkor most hazaviszlek. -hallottam a férfi hangját valahol a távolban, közben pedig mellettem ült.
Nem szólaltam meg. Nem rudtam volna mit mondani neki. Csak kínomban legördült egy kósza könnycsepp az arcomról. Még gyorsan letöröltem mielőtt bármit is észrevett volna partnerem.