Stalking

1. rész Kezdetek

Egy verő fényes napsütéses nap a mai. Semmi felhő, csak ameleg nyári nap, és ahogy lágy szellő fújja az ember haját. Kellemes idő ahoz hogy az ember fagylaltot vagy jégkását egyen, igaz? Na igen. Akár hányszor el sétálok ezen a helyen mindig úgy érzem hogy valaki figyelj egészen hazáig. Amióta a kávézóban dolgozok sose volt még ilyen érzésem. Pincér lány vagyok ott és mindig lágy és kedves mosollyal fogadom és szolgálom ki a vendégeket. Már lassan 1 éve ott dolgozok, és a diák munkámat is ott kezdtem.
A főnök nagyon megkedvelt mert mindig rugalmas, hidegvérű, és tettre kész voltam amikor kellett. Egyik kedves emlékem egy lilás hajú fiúról van. Kicsit ügyetlen és könnyen zavarba ejthető volt. Mikor odamentem hozzá hogy felvegyem a rendelését össze vissza beszélt és kicsit kapkodott. Aranyosnak találtam így egy kicsit kuncogtam, amire a fiú fel figyelt és jobban el vörösödött és vissza mosolygott. Mikor ki vittem a rendelését megköszönte és megjegyezte hogy kedves vagyok és hogy a párom szerencsés lehet. Nem akartam de nem állhattam meg hogy ne nevessek egy kicsit. Kedvesen közöltem vele hogy sajnos nincs senkim. Erre meglepődött és bocsánatot kért. Mondtam neki hogy semmi gond. Mikor végzett ott maradt és nem rendelt semmit mikor a kollégáim mentek oda hozzá, így megint én mentem. Akkor sem rendelt, de elkérte a számom. Megadtam neki mert bírtam és azt hittem remek társaság lesz. Azóta is várom a hívást... De sose jött tőle legalábbis. A mai nap eléggé ki akasztott. A főnököm elutazott a lánya esküvőjére, így annak az egyik legkedvesebb ismerősére bízta a kávézót. Eléggé kedves volt látszólag, de sajnos csak a látszat volt. Mindig minket nézett, és mikor nem figyeltünk mindig megpróbált lehajolni hogy be nézzen a szoknyánk alá. Én vettem észre először így figyelmeztettem a többieket is hogy vigyázzanak. Ez nem volt ínyére mert így ki is pc-zett magának. Látta hogy nem vagyok egy hülye liba akit át lehet verni. Így mindig mikor csak tehette megnehezítette a munkám. Akkor verte ki a biztosítékot mikor mindkét kezem tele volt és kirakta a lábát hogy elessek benne, és sikerül is. És mikor a dolgozó szobába hívott "beszélni" a falhoz rögzítve a nyakamat csókolta, és azt mondta hogy holnap folytatjuk. Másnap nem is jött, se azután. Kicsit furcsáltuk. Majd harmadnap kiderült hogy meghalt. Késszúrások voltak a mellkasán és állítólag betörtek hozzá. Őszintén sajnálom is meg nem is.

2 hét múlva

Mikor hazaértem arra lettem figyelmes hogy kaja illat van. Nem főztem ma, és egész nap nem voltam otthon. Akkor hogyan? A konyhában hallottam hogy valaki motoszkál így megilyedtem. Lehet engem is meg fognak ölni mint azt a férfit is. Rettegtem. Remegő lábbal és kezekkel leptem be a konyhába, de nem volt ott senki, az ablak meg nyitva volt. Az asztalon meg ott volt a kész étel és egy kis cetli.

Cetli: Ne hagyd ki ma is a vacsorát! Egyél és utána pihenj le, mivel holnap nehéz lesz ki kellni megint az ágyból és megint elkésel mint ma. Szeretlek~ ❤

Rettegve néztem a mellettem lévő gözölgő ételt. Vajon mérgezett? Vagy valami van benne? Nem tudtam eldönteni. De jobban a cetli akasztott ki. Egyek, pihenjek és szeret? Mi ez az egész? Talán a valaki akit úgy érzem hogy követ most már a házamba is be fog jönni mostantól? Csomó kérdés furdult meg a fejemben amire tudtam hogy most nem kapom meg a válaszokat. De nem is akartam olyan hamar. Még 3 napig ez játszódott le amíg a stalker meg nem unta. 4. nap nem csak étel volt, hanem még a konyha melletti szobában ahol alszok, az ágyam rózsa szirmokkal volt díszítve és rózsa illatú gyertyák mellette. Csodás illat volt, de viszont nem akartam rá figyelni és elkezdtem komolyan aggódni hogy mi folyik itt. Már nem féltem, hanem rettegtem. Mikor elkezdtem hátrálni éreztem hogy valakinek a mellkasának neki ütköztem. Az ember csak át karolta a derekam és kuncogott.

-Tetszik amit neked csináltam?
-Mit akarsz tőlem..?
-Nem kell félni, nem foglak bántani. Én lennék a világ legnagyobb hülyéje.
-Miért csinálod ezt?! Mit akarsz? Pénzt? Bosszút?
-Pénz? Bosszú? Ugyan. Rajtad miért keresném? Én csak a szíved szeretném~
Száját és az orrát a nyakamhoz szegezte, és gyengéd csókokkal támadta. Szorítása egy kicsit erősödött, de csak annyira hogy ne bántson.
-Ha tudnád mióta vártam ezt a pillanatot hogy hozzád érjek... Rendesen vér szemet kaptam mikor megláttam mit művelt veled az a szemét. Csak én csókolhatom meg a nyakad, csak is én érhetek hozzád úgy ahogy ő akart. De szerencsére meg kapta amit megérdemelt.
-Te ölted meg? Te voltál igaz?
-Hehe. Nos, meg lehet. Viszont érted tettem. Hogy megvédjem azt ami az enyém.
-Én nem vagyok senkié! Eresz el!!!
-Na na na! Még a végén megsérülsz. Ha hátulról elkapnak nem így kell kiszabadulni belőle Yume.
-Honnan tudod a nevem?
-Ahonnan a számod és így végül a lakcímed~
-Az nem lehet hogy te...
-Csak rájöttél végre drágám!
Mikor megfordultam félelem fogott el annak ellenére hogy ismerős arcot láttam.
-T-Te... Az a fiú vagy aki a kávézóban...
-Hiányoztam? •^^•
-D-De még... Én nem...
-Yume, kedvesem. Minden rendben?
Látta a félelmet a szemembe, hiszen ő kétségbe esetten nézzte őket, miközben az arcom simogatta.
-Drágám, ugye nem rettegsz tőlem? Tudod hogy sose bántanálak. Ugye? Nem képzelsz ilyet rólam ugye?
-L-Levi...athan...
-Igen drágám?
-M-Miért teszed ezt..?
Áradt könnybe a szemem ami le is folyt az arcomon és elkezdtem sírni. Levi ki guvatt szemekkel nézte.
-Hé... Ne sírj... Drágám, picike rózsám...
Szorított magához nyugtatás céljából.
-Azért csinálom ezt mert szeretlek. Nagyon nagyon szeretlek.
Mikor ezeket ki mondta felkapott a vállára és az ágyra gyengéden letett és főlém hajolt.
-Jól fogod magad érezni. Hogy szeretnéd? Gyengéden vagy vadabban?
-M-Mi..?!?
-Oh, persze. Ez az első alkalmad, milyen buta vagyok. Persze hogy gyengéden szeretnéd.
Elkezdte a ruhám ki gombolni és levenni rólam. Nagyon megilyedtem. Természetesen az agyam egyből kapcsolt hogy mi a szándéka velem a fiúnak.
-N-Ne! Nem akarom! Engedj el!
-Na, ne ficánkolj! Így nem lesz kellemes a dolog, tudod? Ha hagyod hogy el lazítsalak, könnyebb lesz a dolgom. És nem lesz olyan fájdalmas mint ha durva lennék. Érted drágám?
-Ne nevezz így! Hagyj békén!
-*Sóhaj* Yume...
Néz rám komoly tekintettel, amiről megilyedtem újra.
-Ha nem akarod hogy meg büntesselek, akkor hagyd abba amíg teheted.
Félek. Nem akarom. De ha hagyom magam akkor én...
-Levi, kérlek állj le! Nem akarom! Eresz el!
-Azért csinálom mert szeretlek. Ezt csinálják a párok, nem?
-De mi nem vagyunk egy pár! És ha tényleg szeretsz akkor nem teszed meg!
Néma csönd fogta el a szobát, és nem mozdult. Levi gondolkodott következő lépésén. Nem akar semmi olyat tenni velem amivel meg gyűlölteti magát velem gondolom.
-Drágám... Te szeretsz?...
Nem tudtam válaszolni a kérdésre. Kedveltem, de most hogy ez az egész ami most történik... Embert ölt, stalker-kodott, és megpróbált megerőszakolni. Ennek ellenére kedveltem. De nem tudom még pontosan. Vajon jó ötlet volna? Egyáltalán helyén való ez így? Vagy megőrültem?
-Drágám, ha nem akarod akkor nem erőltetem rád. Én várok rád amíg készen állsz. ^^
Olyan ártatlan mosoly fogta el az arcát. Mint amikor először láttam. Annak ellenére amit csinálni akart, képes úgy nézni mint egy ártatlan kisgyerek.
-Támadt egy jó ötletem! Itt maradok veled amíg döntesz, oké? Addig megígértem hogy semmi olyat nem teszek veled. Megegyeztünk?
Hajolt előre és így a homlokuk találkozott. Kicsit még remegtem...  Nem tudom mit mondjak. Sok gondolkodás után bele mentem. Hiszen legalább nem leszek egyedül. Lehet hogy naív vagyok hogy hiszek neki. De szeretnék. És ki tudja? Lehet hogy hasznos lesz még. Nem szeretem kihasználni az embereket, szóval próbáknak fogom elébe állítani. Igen! Ez lesz az! 12 próba tökéletes hogy bizonyítson.
-Rendben, legyen. De akkor tényleg le állsz ezzel amit most akartál volna csinálni. Okés?
-Persze! Érted bármit drágám.
Helyes. Akkor holnap kezdetét is vezeti az első próba.

____________________________________
Helló olvasó(k) !
Remélem tetszett az első rész. 😁
Nem lövöm le a poént hogy miért 12 próba lesz, majd meg látjátok. De közé van ahhoz amit az obey me-ben láttam. Akinek leesik az majd akkor vagy lemondja vagy nem, rá bízom. Habár jobban örülnék ha nem mondanák el a többieknek. Ha nem akkor majd rá jöttök. 😋😊