Váratlan Szerelem

Második fejezet

Noah szemszögéből:

Egy ideje érzéseket táplálok Emily iránt,tudom hogy barátok vagyunk, de az érzéseimet nem tudom irányítani. Nem akarom tudtára hozni, hogy mit érzek iránta, 14 év barátságot nem akarok tönkretenni, meg amúgy is nem biztos ,hogy tetszem-e neki,lehet más fiú tetszik neki,sőt biztos vagyok benne.

Mikor hazavittem nem tudom mi ütött belém kiszáltam az autóból és megakartam csókolni, de szerencsére nem tettem az agyam diktálta,hogy ne tedd te barom. Most az egyszer érzem magam okosnak,remélem nem vette észre,hogy túl közel voltam hozzá vagyis jobban mondva a szájához.

Kb 3 hónapja tetszik nekem Emily. Utolsó suli nap  elmentünk bulizni Ethan-nél,így ünnepeltük a nyári szünetet. Emily-nek már nem volt kedve bulizni ezért kimentünk a szabadban és a csillagokat bámultuk, ahogy nézett az ég felé a hold sugarai arcára irányult, elmondhatatlanul gyönyörű volt,ott helyben megakartam csókolni, de nem tettem nem lett volna jó ötlet. Ethan haverom azért adta a csókos feladatot,mert ő az aki tud a titkomról.

Hazaértem, bedöltem az ágyba és végig Emilyre gondoltam a nagy gondolkodásban elnyomott az álom.

Az ébresztő hangjára keltem föl,hétfő van általában utálom a hétfőt, de ma kivételes várom a mai napot,hogy lássam Emilyt. Lezuhanyoztam, megigazitottam a hajam ahogy Emily szereti, utána reggelizni mentem.
Beértem a suliba, egy nagy düh kapott el mikor megláttam Emilyt és Lucast ahogyan beszélgetnek. Lucasnak is bejön Emily,de nem hagyom hogy pont ő vele járjon,jobbat érdemel.

- Sziasztok! - köszöntem szarkazmus hangnemben.

- Szia! - köszönt Emily széles mosollyal az arcán.

- Lucas légyszíves eltudnál menni,mert beszélnem kell Emilyvel ami nem rád tartozik, csá tesó.

Lucas olyan szemekkel nézett rám, amint akire rá van írva ezért meghalsz. De csak jöjjön, párszor már verekedtünk mindig én jöttem ki győztesen.

-Mit szeretnél mondani, van valami baj? - kérdezi Emily aggodalommal.

- Nincs semmi baj, csak nem bírom ezt a csávót a közeledben.- mondtam,kicsit félreérthető volt.

- Miért is? -kérdezi kíváncsian.

- Mert egy igazi barát vigyáz a másikra- mondtam kedvesen.

Olyan rossz volt kimondani Emilynek a "barát" szót miközben én többet szeretnék tőle.

-Mennem kell órára! - mondta.

- Nekem is kellene - mondtam.

- Majd talizunk - mondta és egy gyenge puszit adott az arcomra.

Eltelt a nap,kaptam egy jó jegyet aminek nagyon örülök ezt is Emilynek köszönhetem,ő segített a leckében. Hazavittem Emilyt,végig őt bámultam útközben.

- Szia! - köszöntt el.

- Szia! - mondtam mosolyogva.