darker than me // dazai osamu x oc (átírás alatt)

Mint aki gyanút fogott

*Dazai szemszöge*

Azon az éjjelen nem tudtam elaludni. Nem csak amiatt zavartságtól mert Hiro-san rajtam aludt el, hanem azért is, mert azon kattogott az agyam, hogy vajon miért lépett ki a Dokkmaffiából. Hiszen neki azon kívül semmije sincsen. Vagy talán hazudott volna és mégsem lépett ki? Nem bízhatunk benne, túl ravasz. De a végén úgy is megkapja amire vágyik. Kiskorunkban is így volt. Mindenre rátudta venni Mori-sant.
Ránéztem az órára ami az éjjeli szekrényen volt, és már 3:30 volt. Nem siettem sehova, de furcsa érzés kapott el Hiro-san iránt. Óvatosan letoltam magamról, és kikászálódtam az ágyból. Elkezdtem kutatni a szekrényében. Nem találtam semmit, csak ruhát. Hasonló ízlése volt mint Chuuya-kunnak. Kalap, kesztyű, fekete kabát, stb. Az éjjeli szekrénykbe egy-egy pisztoly és tárak voltak. Nem vártam többet tőle. Kimentem a nappaliba, ahol volt egy bőrönd. Túl nagynak láttam így megnéztem mi van benne. Ott tartotta a kardjait. Hiro-sannak egyszerű lakása volt. Mindössze pár növénye volt, de mind jól ápolt. A nagy sötétségben villanykapcsolót kerestem. Viszont amint beértem a nappaliba - ami egyben a konyha is volt -, rájöttem, hogy nem jó ötlet itt villanyokat kapcsolatni, ugyanis még felébreszteném a kutyát, aki békésen alszik a kanapé előtti szőnyegen. A hálószobán és a fürdőszobán kívül még volt egy szobája. Benyitottam.
A szoba szinte teljesen üres volt, nem volt más mint nagy halmazokban a padlón könyvek, felmosó, porszívó, egyéb tisztítószerek, és dobozok. A dobozok vagy üresek voltak, vagy néhány nagyon régi dokumentumokkal voltak tele, még az iskolás éveiből. Valamint az egyik doboz tartalmazott fegyver alaprajzokat, amik tele voltak kisebb nagyobb sérülésekkel. Találtam elsőségélyeket, gyógyszereket, illetve alap vegyszereket. És kivételesen ebben a szobában volt egy ablak, ami nagyon ritka Hiro-san lakásában. Összesen kettő volt ebből a tárgyból. Az ablak az utcára nézett ki, ahol semmi különöset nem láttam.
Visszamentem a hálószobába, csakhogy megnézzem az időt. Lassan negyed öt volt, és Hiro-san meg békésen aludt. Fogalmam sem volt mivel foglaljam le magam.

*Hiro szemszöge*
Éreztem, hogy figyel valaki. Ennek hatására felpattantam, amivel sikításra csaltam a velem szemben állót.
- Hiro-san megijesztettél! - Dazai az ijedtségtől a szívéhez kapta kezét és nehezen lélegzett.
- Miért kell álmomban bámulni Dazai? - kérdeztem mostmár higgadtan.
- Nem tudtam aludni. - szépen lassan ő is megnyugodott. Az órára néztem. Fél öt volt. Eszembe jutott, hogy nekem hatra a kávézóban kell lennem.
- Hát, mostmár én sem alszok. - törődtem bele a sorsomba. Felkeltem, elviselhető ruhákat kotortam elő a szekrényből, és elmentem zuhanyozni semmit sem törődve Dazai-jal. Amíg zuhanyoztam, hallottam, hogy a kutya is felébredt. Rövid idő alatt elvégeztem, és kimentem. Dazai ott ült a kanapén, én pedig folytattam a szokásos utamat a konyhába, hogy adjak enni a kutyának.
- Tudod, Hiro-sama, hiányoztál. - hallottam meg a hangját a hátam mögül. Mivel reggel volt nem tudtam figyelni a hangnemére, és arra se, hogy megtartsam a jó modorom.
- Tényleg? Pedig két év alatt ide se dugtad az orrod. - feleltem kissé szarkasztikusan. Nem válaszolt semmit, csak figyelte ahogy megtöltöm a kutya tálját táppal.
- Tudod, örülök, hogy az Irodához jöttél. - szólalt meg ismét. Életemben először éreztem, hogy idegesít a hangja. Mit ne mondjak, súlyos hangulat változásokra vagyok hajlamos. De eszembe jutott, hogy igazából most ki is ő, és mi célból van itt.
- Te Dazai, tegnap hova az istenbe raktad a ruháidat? - kérdeztem.
- Ja, ledobtam őket a földre.
Csak hogy megbizonyosodjak, elmentem megnézni kutyatáppal a kezemben. Tényleg ott voltak. Nagy szerencséjére, még mindig csurom vizesen.
- Nahát Dazai, gratulálok. - sétáltam ki a fürdőből a ruhákkal és Dazai-nak dobtam.
- Tehát még vizesek. - na nem mondod, édes drága Dazai-om.
Elraktam a tápot, és a telefonommal együtt kimentem az erkélyre, hogy elfoglaljam az időt hatig.
Pár perc múlva, Chuuya hívott.

📞 - Hiro! - köszönt a drága Chuuyám. Dazai után megnyugtató volt hallani őt, bár ez nem tudom miért volt.
📞 - Jó reggelt, Nakahara.
📞 - Ma dolgozol a kávézóban, ugye? Mi ma megyünk kifosztani a hajót, emlékszel? Az orvosunk elveszett a fegyvergyáras ügyben, és egyelőre nincs másik. Ha úgy esik, hogy baj van, valahogy magyarázd ki magad az új főnöködnél, és lásd el a betegeket, rendben? Nehéz feladat lesz ez a mai. - mondta.
📞 - Rendben. Vigyázzatok magatokra. - nem akartam mondani, hogy Dazai nálam van, nehogy hallja a Chuuyával való beszélgetésem, de valamit muszáj volt kérdeznem, így elkezdtem suttogni. - Figyelj csak, Akutagawa is megy ugye? Nagyon figyeljetek rá. Mikor utoljára néztem az állapotát, elég súlyos volt. Ne terheljétek túl! Most megyek. Szia Chuuya. - szakítottam meg a vonalat, és csak imádkoztam, hogy Dazai nem hallott semmit, de amint ráfordítottam a tekintetem, láttam, hogy mint aki gyanút fogott, úgy néz rám az erkély ajtóból.
- Azt hittem teljesen megszakítottad a kapcsolatod a maffiával. De úgy tűnik nem. - jött közelebb hozzám.
- Dazai, akármi történik, nekem Mori-sanon kívül senkim nincs. - és nem hazudtam.
- Tudom jól. - sóhajtott. - Most, hogy újra találkoztunk én is itt vagyok neked. - guggolt le hozzám.