[Reader szemszöge]
Ilyen szar buliban se voltam még. Valójában csak néhány barátom miatt jöttem el mert azt állították hogy milyen jó lesz mert hogy tavaly is az volt de persze azon nem vettem részt ugyan is volt más jobb dolgom is. Most viszont gondoltam hallgatok rájuk és eljövök de semmi értelme nem volt. Jelenleg csak állunk a sok izzadság szagú ember közt és mindenki ugrál vagy éppen dőlöngél a zenére. A tanárok állandóan felalá járnak a tömegben és figyelik az embereket nehogy valami szabályelleneset kövessenek el. Miközben éppen felmértem a terepet megragadta az egyik barátnőm Petra a kezemet és elkezdett átrángatni a tömegen keresztül. Amikor kiértünk csak akkor láttam hogy ott volt a fél banda is. Ott volt Kristóf és Sára.
-Na hali!-köszönt a barátnőm a két jómadárnak.
-Csá!-üdvözölt minket Kristóf vigyorogva.
-Hello.-mondta mosolyogva Sára.
Na ez a társaság tényleg hiányzott. Családi okokból letettem az iskoláról mielőtt még befejezhettem volna. Jelenleg szakmai képzőbe járok ahol fiatalkorúak és felnőttkorúak keverednek egy intézményen belül. Ráadásul sikeresen kifogtam a legértelmesebb csoportot az egész iskolában. Szarkazmus.
-Kristóf elhoztad?-érdeklődött Petra.
-Jaja.-mondta majd előrántott egy doboz cigarettát.
-Hehehe..-kuncogott Sára mintha valami illegális dolgot csinálnánk.
-Most ez komoly?-mondtam unott fejjel.
-Mi?-kérdezett vissza Petra.
-Úgy értem hogy pont úgy viselkedtek mintha szabályellenes lenne az iskolán kívüli dohanyzás.
-Miért nem az?-kérdezte Kristóf.
-22 éves vagy fiam mi a szabályellenes ebben?
-De hát az..-mondta Sára.
-Már felnőtt szakra jársz. Felnőtt vagy. Itt csak a fiatal korúaknak nem szabad ez a tevékenység.
-Na még jó hogy nem vagyunk fiatalkorúak akkor. Nyugi. Kérsz?-nyújtotta elém a dobozt Petra.
-Köszi ha lehet természetes úton halnék meg nem emiatt a szar miatt. -mosolyogtam Petrára.
-Hát ha te mondod.-mondta a barátnőm miközben odébbállt és meggyújtotta a szálat a szájában.
-Olyan kis különc vagy Y/n. -Mosolygott Kristóf majd átkarolta a vállam ami alól hamar kislisszantam.
-Hehe..-próbáltam valami reakciót kifacsarni magamból miközben kiszabadultam a tartásából.
Ekkor hirtelen közelebb sunyult Petra és megölelte Kristóf oldalát. Hát ezért is szeretem ezt a csapatot olyannyira. Petra a vezető akinek tetszik Kristóf de drága barátunknak valamiért én jövök be de nem egyszer utasítottam már vissza. Ehhez képest állandóan próbálkozik és ettől Petra csak egyre irigyebb és bunkóbb velem szemben. És hogy kicsoda Sára? Csak egy ártatlan lány akit Petra belekevert ebbe a kiscsapatba. Mondhatni Petra lelki szemetese. Hát igen ez a mi csapatunk. Nap mint nap belemosolygunk egymás képébe és lepacsizunk ignorálva a háttérsztoriját ennek a barátságnak.
-Uh már ennyi az idő? El kell indulnom haza..-néztem rá a telefonomra.
-Ne csináld már Y/n a buli csak most kezdődött..-mondta Kristóf miközben a cigi lógott ki a szájából és közelebb lépett hozzám ezzel Petrát hátra hagyva.
-Megígértem anyámnak hogy időben hazaérek.
-Mi van Y/n neked még anyukád megszabja hogy meddig maradhatsz kint?-mondta gúnyosan Petra eközben hallottam ahogy Sára kuncogott a háttérben.
-Ajj fogd be. Jól tudod hogy nem erről van szó.
-Y/n maradj még csak egy kicsit.-fogta meg a derekamat Kristóf és próbált kérlelni hogy maradjak bár ezt drága barátnőm nem nézte jó szemmel.
-Mennem kell.-próbáltam levakarni Kristófot magamról.
-Kristóf.. Y/n-nek mennie kell. Már így is le fogja késni az esti mesét.-Oltogatott ovodás szinten a barátnőm.
-Haha.. -nevettem szarkaztikusan miközben továbbra is azon voltam hogy leszedjem magamról Kristóf karjait amit végül sikerült elérnem.
-Fuss gyerünk menj el Y/n mint mindig. Bármikor is találkozunk vagy időt töltenénk akkor csak úgy elszaladsz.
-És? Jól tudod az otthoni körülményeimet. Azt hogy miért kell mindig haza rohannom ,,csak úgy,,.
-Y/n neked egy nyugodt perced nincs az anyádtól..
-Mi bajod?
-Y/n anyukád már fél lábbal a sírban fekszik. Mond miért törődsz ennyit vele? Csak nyűg és teher.
-Na jó ezt nem vagyok hajlandó végig hallgatni.
-Y/n, Y/n..-nézett rám Petra ahogy elhagytam a társaságot.
Nem hiszem el bármikor is találkozunk csak erről pofázik nekem hogy mekkora veszteség ért engem. Igen testvéreim nincsenek és apukám meghalt amikor még kicsi voltam és most anyukám beteg. De bárki szóljon bármit nem adom fel csak úgy. Anyukám képes volt egyedül felnevelni engem és eltartott engem. Most rajtam a sor hogy vissza adjam azt a sok kedvességet és törődés amit nyújtott nekem gyerekként.
Az agyam végig a Petrás ügyön pörgött amikor is egy kékes zöldes akármi tárult elém.
-M-mi ez.. -még a hangom is elakadt. De nem tudtam sokáig csodálni a portál szerű cuccot ugyan is hirtelen beszippantott és elsötétült minden.
