Ragóczy Marci szeret magára úgy hivatkozni, mint a művész, aki egy napon meg fogja váltani a világot. No persze ezután még általában hozzáteszi, hogy azért nyilván nem arra gondol, hogy mindezt majd egy novellával vagy valami firkával teszi, ami úgyis az emeleti gardrób mélyén fog megrohadni, hanem a mérnökségével, meg azzal, hogy ő tényleg azért ment a BME-re, mert jót akar tenni.
Mondjuk az is benne volt, hogy már csak azért sem MOME, mint ahogyan az anyja ezt tőle elvárta volna, de mindez csak részletkédés.
Marci előszeretettel hangoztatja, hogy ő még nem tudja kicsoda, mert miért is kellene tudnia, hiszen nem olyan régen lett tizennyolc, meg nem olyan régen lett Marci, ráadásul az egyetemet sem mindig érti, életében először kezdett bulizni, és úgy tűnik, hogy az utóbbi időben még a szerelmi élete is kizökkenni látszik a megszokott kerékvágásból. Persze az idő szalad, meg amúgyis, jobb lenne legalább a saját gondolataiban megfogalmaznia magát, valahogyan ezzel a lendülettel született meg ez a tárlat is.
Betekintés egy magát felnőttnek képzelő tinédzser fejébe, ars poetica, közben pedig mégsem az, bonyolult lenne megfogalmazni mit rejtenek magukban a képek és szövegek, ha még az alkotó sem biztos magában.
Kurvajó, voltak pontok, amikor azt éreztem, hogy én vagyok a kréta, meg a rossz telefon angol billentyűzete, olyan ismerősnek tűnt minden. Közben azért olyan pillanatokat is találtam, amikre így sosem gondoltam volna magamtól. A következőre is mindenképp ellátogatok, ígéretes alkotó kibontakozását figyelhettük meg!
- remélhetőleg te
YOU ARE READING
szív és szeretet egyetlen darabja | digitális galéria
Non-Fictionamolyan érzelemfejtegetős ventkötet rajzokkal és novellákkal, csupa aktualitással mintha már az én saját kiállításomra sétálhatnál be interaktivitással meg menő palalabirintussal
