A szerelem nem mindig rózsaszín

Mia születésnapja

Már olyan régóta az életem része, azt sem tudom, hol és hogyan kezdődött, de azt tudom, hogy senki nem léphet a helyébe, soha. Mindig hátulról láttam, távolságot tartva szemléltem életét, hogy viselkedik az osztálytársaival, a barátaival és most, a szerelmével. Azt hiszem a szívem meghasadt abban a pillanatban, mikor láttam, hogy a legjobb barátnőmmel csókolóznak csengetés után az iskola folyosóján, kimozdult alólam a talaj. Kába voltam egész nap, nem is tudtam koncentrálni, csak szerettem volna mi hamarabb hazamenni, most nem tartottam távolságot, a barátai az ellenkező irányba mentek, mint ő meg én, bekapcsoltam a telefonomon a zenét és a fülesemben bömböltettem. Sírhatnékom volt, de meg akartam várni, míg hazaérek, hatalmasat sóhajtottam, mikor elsétáltam mellette és külön piros pont érte, hogy nem néztem hátra. Évek óta nézem, ahogy elsétál tőlem, most fordult a kocka, ám ő megtette azt, amit én még a legmerészebb álmaimban sem mertem, megkocogtatta a vállamat. Kivettem az egyik fülesemet és hátra néztem.

- Nagyon jó ez a zene, amit hallgatsz – mosolygott rám, amit nem voltam képes viszonozni. – Meg mondanád, hogy mi a címe?

Előkotortam a telefonomat és megnyitottam a spotifyt, majd felé tartottam, lefényképezte, én pedig sarkon fordultam és már ott sem voltam. A könnyeim már potyogtak, szinte futottam, levegőt sem kaptam, egész eddig erre vártam, de így most, hogy ő már másé, mintha savval öntöttek volna le. Önző módon csak az jár az eszembe, ha elmondom Linának, hogy halálosan szerelmes vagyok Markba, tutira nem így történnek az események, de nem mertem, sosem beszélek senkinek, semmilyen körülmények között az érzéseimről. Kivéve a naplóm, de a létezéséről még Lina sem tud. Amikor hazaérek, írással öntöm ki szívem fájdalmát, a lapok könny áztatták lettek, de én egy kicsit felszabadultam. Másnap nem várt esemény történt. Mark tétlenül ácsorgott utcájuk és a mi utcánk sarkán, vélhetőleg várt valakire, megfagyott az ereimben a vér, mikor rájöttem, hogy Rám várt. Miért teszi ezt velem? Nem elég, hogy összetört a szívem, még meg is kell taposnia?

- Jó reggelt!

A füles még mindig a fülemben, csak az ajkairól olvastam le a szót, bólintottam és tovább sétáltam. Kikapta a fülhallgatómat.

- Meg van az együttes többi száma is? Mert én tegnap, egészen estig csak őket hallgattam.

- Még nem hallgattam tőlük mást – a hangom rekedtes és bátortalan volt.

Mark elmosolyodott és beszélni kezdett, én csak hallgattam és nem győztem hol áldani, hol átkozni az univerzumot.

- Szóval, azon gondolkodtam, hogy Lina barátnője vagy, de még sosem váltottunk szót, itt lenne az ideje, nem gondolod?

- Szerintem nem, nem változtat semmin, hogy ti ketten együtt vagytok. Mármint jó volt eddig is, ahogy volt, mi Linával továbbra is jóba leszünk, csak nyilván kevesebb időt töltünk együtt, mert már te is az élete része vagy és ez jó dolog. De ez nem jelenti, hogy én, meg akarlak ismerni – szinte nem is én beszéltem, de úgy éreztem ez a helyes, ha nem leszünk jóban, és azt hiszi, utálom, akkor majd nem kell egy légtérben lennem vele.

Visszatettem a fülesemet és felgyorsítottam lépteimet. Ahogy Lina megjelent a padomnál, már tudtam, hogy valóban igaz az a mondás, mi szerint a pasik sokkal pletykásabbak, mint a lányok.

- Mia, hogy tehetted? Nem gondoltam, hogy te képes vagy az utálatra, de hogy pont azt a személyt utáld, akivel járok, azt hittem menten elsüllyedek, mikor Mark reggel beszélt velem. Szerinte féltékeny vagy, mert most nem csak veled töltök időt, hanem vele is, nem sokára felnővünk, miért nem nekem mondod, hogyha bajod van? Ő csak szeretne megismerni téged, ahogyan én is ismerkedem a barátaival. Gyere velem – ragadt karon és kivonszolt a teremből a folyosóra.