A szerelem nem mindig rózsaszín

Szalagavató

Az új fülesemen állítgattam a zenéket, mikor Joshua ért mellém és lekapta a fejemről.

- Jó reggelt! Hogy telt a születésnapos estéd?

- Szépet álmodtam, de kicsit idegesít, hogy nem láttam a végét, pedig érdekelt volna.

- Félbe maradt, mint egy jó film? – kérdezte mosolyogva.

- Mondhatjuk – megfeszültem kissé, mikor megláttam Markot várakozni a kereszteződésnél, tekintete ránk szegeződött, néhány pillanattal később mosolyogva intett.

- Jó reggelt! Joshua, te nem épp az ellenkező irányba laksz? Hogy-hogy mostanában ilyen gyakran látlak erre? – éreztem a kérdés élét.

- De igen, sokkal korábban kelek, mint eddig bármikor életem során – elnyomott egy ásítást és nyújtózkodott egyet. – De megéri, mert így én vagyok az első, aki láthatom Miát.

A karjával átkarolta a nyakamat, Mark szeme összeszűkült, de reagálni már nem maradt ideje, mert időközben megérkeztünk a kereszteződéshez, ahol Lina várta nyilván Markot, de nekünk is nagyon örült.

- Együtt a banda – csókolta meg a szerelmét, majd felénk fordult. – Köztetek történt valami? Változást érzékelek – mutogatott ránk.

Joshua rám sandított, féloldalas mosolya kíséretében és arra várt, mondok-e valamit, de egy szót sem szóltam.

- Majd, ha akarja, akkor Mia elmondja.

Lina száz wattos vigyorral nézett rám, boldognak hisz, és ez maradjon is így.

Az utolsó két órát elengedték egy rendkívüli értekezlet miatt, Linával a suli melletti fagyizó teraszára ültünk ki, úgy beszéltük, hogy megvárjuk a fiúkat.

- Nem szóltál egész nap egy szót sem Joshuáról, most már muszáj rá kérdeznem.

- Pletykás vagy, nem mondok semmit – szürcsöltem a jégkásámat.

Lina leesett állal nézett rám, még a fagyi is leesett a kanaláról.

- Vérig sértessz! Még hogy én pletykás... - fortyogott.

- A suli legszebb tizenhat évesei – ült le mellém Josh és belekortyolt a poharamba.

Meglepettségem viszont tükrözte a másik kettő, puszit nyomtam az arca bal oldalára és közben sikeresen megálltam, hogy ne nézzek Markra. Josh féloldalas mosolyra húzta a száját, zöld szemei szikráztak, mint a smaragd. Végre meghallottam a zenét is a hifiből, mert eddig úgy zúgott a fülem az izgalomtól, hogy szinte elmehetnék süketnek is.

- Akkor ti most jártok?

Meglepődtem Mark kérdésén, olyan nyersen nekem szegezte, végig engem nézett Lina háta mögül, igen zavarba ejtő volt.

- Mia? – nézett rám kérdőn Lina.

- Majd úgy is közölni fogja, ha eljött az ideje, hagyjátok – közelebb húzódott hozzám a székével és a kezemre tette a kezét.

Joshua kísért haza, most is sokáig beszélgettünk, azt hiszem, kezdem egyre jobban a szívembe zárni ezt a fiút. Másnap Joshnak orvoshoz kellet kísérnie az édesanyját, így nem tudott velem haza sétálni, pedig meg akartam dicsérni a plakátját, amit a rajztanárnő kitűzött a zsibongóba. Felismertem rajta magamat manga lányként ábrázolva, egy hatalmas pizza előtt ültem, körül-belül, mint a szülinapomon és a pizzaszeletekre volt vágva. Kolbászból, kukoricából és sonkából csinált rájuk feliratot, „szeret, nem szeret". Látszott a lányon, hogy nagyon éhes, de nem tud dönteni, melyiket is vegye el. Lefotóztam magamnak és éppen azt nézegettem hazafelé menet, mikor Mark hangja megállásra kényszerített.