A nevem Vanessa Collen. Vancouverben élek, azonban ez nem marad így sokáig.
Részlet a könyvből:
-Miért lököd el magadtól az embereket?
-Nem mindegy neked? - kérdeztem vissza
-Nem. Ugyan olyan vagy, mint Derek lányba - forgatta a szemét
-Örülök, de n...
Anyával végig beszélgettünk az utat. Csomó mindenről beszéltünk.
Nem vagyunk szegények, ellenben gazdagok vagyunk. Anya is nagyon jól keres, és apa is nagyon jól keresett.
Mások ezt ki is használják, és el vannak kényeztetve, azonban én ez ellen még tiltakoztam is. Mindent megvesznek, ha akarom, de nem akarok elkényeztetett liba lenni. Azoknak még az ágyba is hozzák a reggelit, igaz néha nekem is, de én is anyának. Azok az elkényeztetett csajok úgy sétálnak, mint a rossz kurvák, és otthon egy ujjukat sem képesek megmozdítani. Elvárják, hogy minden egyes csettintésre ugorjanak a szülők.
Anyával sokszor tartottunk olyan napot, hogy egyszer az egyikőnk, aztán a másikunk pihent egész nap, addig a másik csinált mindent. Főzött, pakolt, takarított. Anyával is nagyon sok közös emlékem van és apával is. Imádom őket, és bármi történik, ezen semmi sem fog változtatni.
Sikeresen elbeszélgettük az időt, és már csak azon kaptam magam, hogy megállunk egy ház előtt.
-Wow! - csak ennyit tudtam mondani, mivel erre nincsenek szavak
-Tetszik? - kérdezte anya, miközben szálltunk ki a kocsiból
-Az nem kifejezés
Segítettem anyának kipakolni és bevinni a cuccokat a lakásba. Belülről és baromi jól nézett ki.
-Beszarás - suttogtam, de anya meghallotta és elnevette magát
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Enyém a felső emelet, anyáé az alsó. Alul van egy fürdő, egy kis kamra, konyha, nappali, egy szoba. Fent pedig egy szoba, egy véndegszoba, két fürdő, szintén egy kis kamra.
Lepakoltam a konyha pultra a dobozokat, majd dudáltak és segítettem bevinni a bútorokat.
A saját szobámba az ágyat, a szekrényt, az íróasztalt és még az egyéb dolgokat. Anya szobájába is az ágyat, szekrényt, meg minden más dolgot a lakás egyes pontjaira.
Miután a költöztő kocsi elment, én neki álltam össze szerelni először anya ágyát, majd az enyémet, addig ő kipakolt a hűtőbe, a fürdőbe és az alsó kamrába. A felső emeleti kamra az enyém. Ezek után jött anya szekrénye, majd az enyém és az íróasztal.
Közben tartottam is egy kis szünetet, és ettem egy melegszendvicset. Nem vitás, anya csinálja a világ legjobb szendvicsét.
-Előnyös, hogyha a lányom egy igazi ezermester - nevetett anya körbe nézve a házban
-Még hátra van néhány bútor. Megyek, csinálom tovább. Köszönöm a szendvicset, fincsi volt - adtam egy puszit az arcára, majd mentem tovább szerelni.
Estére sikeresen végeztem már, majd úgy döntöttünk anyával, hogy még nincs olyan késő és elmegyünk sétálni. Persze apa sapkáját nem felejtettem el felvenni
