Az első szerelmem

4rész

Amikor megpillantottam a háta mögött, magasból a padlót egyből kapaszkodni próbáltam valahogy de ez eséjtelen volt.
A kezeim nem tudták körbe fogni őt, hogyha mindkettő egyik oldalára volt szorítva.
Már a lépcsőn mentünk lefele amikor rákiáltottam.

-Tegyél le! Hogy képzeled? - ütögettem a hátát.

-Nyugi már. - kacag - Csak hazaviszelk.

-Hogyisne, te csak hazaviszel. És ha leejtesz? - ütöttem erősebben.

Ekkor megéreztem, hogy csúszom lefele, nem tudtam, hogy kapaszkodjak benne.

-Mark! Esek! - kiáltottam.

-Nyugi, nem ejtelek le. - paskolta meg a hátamat.

-De érzem, hogy csúszok Mark. - engedtem el magam feladóan.

-Csitulj már. Mindjárt nállatok vagyunk. - a kapunk előtt jártunk.

-És te így akarsz bevinni? - kérdezem a földet stírölve.

-Igen. - érzem ahogy kiegyenesedik.

-Mit fog szólni anyám. - sóhajtom.

-Kit érdekel. - és ezzel becsengetett.

-Mark, a szüleim nem ismernek téged. Legalább tegyél le. - és így is tett.

Amikor megigazítottam a csinos tréningshortom és a fekete sportmelltartóm anyum nyitott ajtót, kócos hajjal és szemüveggel a fején.

-Végre méltattál hazajönni Em....Oh sziasztok. - vakarta meg a tarkóját zavartan anya.

-Anya ő Mark, a szomszédsrác. - forgattam meg a szemem unottan.

-Örülök, Mark Peeterson. - nyújtott kezet a szöszi.

-Én is örülök, Oriana Whinston. - rázott kezet anyum Mark-al.

-Anya ha nem baj most bemennénk. - mondtam zavartan.

Írtó nagy pánik kerekedett fölém. Nem jött velem még haza egy fiú sem úgyhogy ehhez anya sincs hozzászokva.

Felráncigáltam Mark-ot anya melett és meg sem álltam a szobámig. Amikor befordultunk magam mögött bezártam az ajtót és nekidölve annak a földre ereszkedtem.
Mark a szekrényre akasztott fekete, csipkés ruhát nézte amit ő választott nekem estére.
Felálltam és mellé sétáltam.

-Megfelel uram? - kérdeztem a ruhát csodálva.

-Nem is választhattam volna jobbat. - fordul felém egész testével.

Én is felé fordultam teljesen, mélyen a szemembe nézett. Elvesztem zöld szemeiben. Utoljára már azon kaptam magam, hogy ő már nem a szemembe néz hanem engem méreget és méghozzá elég nagy kaján mosollyal az arcán.
Végigmért egy párszor mire ez leesett nekem.

-Mark! - csettintettem egyet előtte mire megrázta a fejét.

Enyhe pír terült el az arcomon.

-Mivan? - húzta el az "a" betűt és kezeit a derekamra helyezte.

Oda húzott magához, elég közel magához, elég közel ahhoz, hogy mégnagyobb pír terüljön az arcomra amin ő jól mosolyoghat.
Félrefordítottam a fejem, hogy ne nézhessek a szemébe.

-Ne na. - próbáltam elnyomni és nyafogtam mint egy kisgyerek.

Elnevette magát és elengedett.

-Olyan aranyos vagy. - nevetett tovább.

-Menyj már. - elfordultam vöröslő arcal és kezeimet összefontam a melleim alatt.

-Nah. - hagyta abba a nevetést - Felveszed azt a ruhát? - kérdezte.