The Lost Brother... /J.J.K F.F./

A találkozás...

"Talán sosem kellett volna élnem...meg kellet volna halnom...anyámmal és az öcsémmel együtt... 
I

gen..az meg váltás lett volna számomra. "

A nevem Ryomen Emiko, 15 éves vagyok, középiskolába járok. De... Ez egy héttel  ezelőtt meg változott. Apám egyáltalán nem is figyelt arra amit én akarok, csak szimplán be íratott egy jujutsu vallásos neveldébe. Mondhazom, ennyit az orvosiról...

"Egy éve kezdtem el látni ezeket az átkokat, jó magam is az vagyok, de csak félig...ijesztő és félek...magamtól"

⚡⚡⚡

- Hát lányom! Ideje menned! Itt is van az osztály főnök. - mondta majd ki szálltunk a kocsiból. Fehér hajú, szemkötös csávó. " kellemetlen..."

-Üdv ! A neven Gojo Sato...Huh? - apám oda nyomta a kezébe a csomagokat és be ült a kocsiba.

- VÉGRE!!! MEG SZABADULTAM TŐLE!! HAHAHAHA!!-  majd el hajtott. Ki fújtam a levegőt és oda fordultam a tanáromhoz.

-Ano..én...Ryomen Emiko vagyok! - hajoltam meg. "Mi lesz? Ez annyira kellemetlen!!"

-Hehe...az apád nagyon nem szeret! - " na ne mond...?!"  - mindegy! Itt minden rendben lesz! Jösz? Emiko-chan? - bólintottam és követtem. Mikor be értünk a kollégiumba, hirtelen fordult felém így le fejeltem a mellkasát.

- huh? - vagy 5x kértem bocsánatot. "Annyira béna vagyok!! Baka Emiko!" - S..Semmi baj! - ki fújtam a levegőt és figyeltem mit mond.

⚡⚡⚡

- Gyerekek! Ő itt Emiko-chan! Fogadjátok be! Nekem dolgom van! Sziasztok~ - fogta magát és el tűnt. Egy rövid hajú lány jött hozzám először.

-Hali! A nevem Nobara! Ez a kettő pedig, Megumi és Itadori vagy Sukuna! - sorolta és csak bólintottam. - Hm? Nem veszed le a maszkod? Eléggé meleg van itt! - meg ráztam a fejem, El mosolyodtak.

"Olyan melegséget érzek...mintha szürke életem színes lett...olyan jó érzés! "

- Ahh! El felejtettem! Gyere meg mutatom a szobádat! - el kezdtem követni a lányt, szimpatikus..de nem szólom el magam.

Beszéltünk pár szót majd, ki ment és pakolni kezdtem. "Itt hol lehet rá gyújtani? Vagy egyáltalán szabad ezt? "  mindegy. Lassan de ki pakoltam, mikor kész lettem, ki nyitottam az ajtót és ki ugrottam. Egy fára ugrottam, le ültem rá és rá gyújtottam.

"Anya...ototou...mi van veletek? Remélem jól vagytok fent... "

Néztem az eget és tárgyaltam magamban. Át gondoltam az életem... Hogy mégis mi a faszért gondolok erre? Apám már nem fog piszkálni vagy bántalmazni! Az életem jobb lett!

-Em-chaaaan~... Emiko....- halottam meg a nevem, Itadori? Mit akarhat? Hmmm...most nem bujhatok elő. Még el sem szívtan a cigimet...

-Meg vagy! - hirtelen halottam meg egy hangot a fülem mellett és megijedtem. Le csúsztam a fáról. Talpra érkeztem Abból pedig egy szaltót dobtam.

- azta! Ez menő volt! - visongot mellettem Nobara. Fel húztam a maszkot. Nem láthatják meg az arcom, még nem...

- Mit kerestél a fán? - kérdezte Itadori, kínosan vakartam meg a tarkóm. "Mit mondjak? Le bukhatok..."

-Csak kerestünk, nincs baj! - mosolygot Itadori. - gyere! Biztos már éhes vagy! - el rángattak téged és be ültettek enni. 

Este hatalmas mosollyal feküdtem le aludni, boldog voltam. Örültem hogy ilyen társaságban vagyok és lehetek. Köszönöm... Apámnak köszönhetem. Végülis minden rossznak van jó oldala.

Nos, igen bocsánat hogy nem szóltam előre, és a másik könyvem törlése is bekövetkezett...
De nem mondok többet!
Arigatou hogy el olvastad <3