Life in the Circus [Jikook +18]

5. rész: Éjszaka

Jimin pov:

A szobám fala az éjszaki sötétség ellenére is fehéren világít. A bútorok feketék, a falakon nincs semmi, a nagy ablakomon keresztül csak a Hold kicsiny fénye világítja be a helyiséget. Próbálok elaludni de nem megy. Folyoton a mai nap történései jutnak az eszembe. "Ha kell egy erős védő kar, tudod hol találsz." Ezt mondta Kook mielőtt még elment volna a saját szobájába. Szivesen átmennék hozzá. Ott biztos el tudnék aludni. Érezném a teste melegét, a férfias illatát ami belengi az egész szobát, de nem lehet. Nekem itt kell aludnom. Biztos undorodna tőlem ha megtudná, hogy érzek iránta. Ő hetero és ezt el kell fogadnom. Ezekkel a gondolatokkal hajtottam álomra a fejem ezúttal sikeresen.

Arra ébredtem, hogy borzalmasan dörög az ég, szakad az eső és villámlik. Kiskorom óta félek a viharoktól és ez mai napig nem változott. Az ilyedségtől remegek és a paplan alá bújok. Amikor otthon voltam mindig Tae volt nálam és mellette megnyugodtam. Ezt is nagyon szeretem benne, bármikor kellet ott volt mellettem és nyugtatott. Holnap fel kell hívnom és ki kell derítenem, hogy mi volt a baja tegnap. Vagyis tegnapelőtt, mert már elmúlt éjfél is. Percek teltek el és a vihar még mindig nem csillapodott.
Ugyan úgy dörög és villámlik. Egyre jobban ráz a hideg a félelemtől. Muszáj átmennem Jungkookhoz.

Nagy nehezen kiszálltam az ágyból és elindulta Jk szobálya felé, de a remegés miatt nem volt könnyű. Odaértem az ajtójához és halkan belétem hozzá. Az oldalán feküdt velem szemben. Lassan odasétáltam hozzá és megérintettem a vállát majd gyengéden megsimítom a meztelen felületet. Nincs rajta póló emiatt nyelnem kellet egyet. Érintésemre azonnal felébredt.

Jungkook pov:

-Mi a baj Chim? - kérdeztem tőle rekedtes hangon, de mire válaszolhatott volna óriásit dörrent az ég. Az ilyedség miatt egyből bebújt mellém és akkor éreztem meg, hogy remeg. - Már értem.

Derekánál fogva átkaroltam és jó szorosan magamhoz húztam, majd a hasát kezdtem simogatni. Még mindig reszket. Fejem a nyakába temetem és megpusziltam a puha bőrét. Magam sem tudom, hogy miért tettem, de csak meg akartam nyugtatni. Kedvelem ezt a vihart hiszen miatta Jimin a melkesomba bújt, és  átölelhetem őt úgy, hogy nem félreérthető. Míg én ezeken gondolkozom Chim elaludt. Itt az ideje nekem is visszaaludni.

Reggel a nap sugarai besütöttek a szobába, miközben Jimin forró leheletét éreztem a nyakamon. Egyből eszembe jutottak amik éjszaka történtek. Chim mostmár nyugodtan feküdt a fedetlen melkasomon ami gyönyörű látvány volt. Már nagyon kellet mosdóznom de nem akartam felébreszteni az alvó csöpséget.
Végül ráveszem magam hogy elmenjek, de akmikor megmozdulok csak jobban magához szorít.

-Jimim-shiii. - mondom neki hogy felébresszem, de erre csak nyammog. - Jiminie - szólok neki mégegyszer és kezemmel benyúlok pólója alá és végigsimítok meztelen hátán. Mostmár elkezd mocorogni.

-Hideghh - motyogja miközben a nyakamom érzem ajkai simogatását. - Jungkook! - kiált fel kétségbeesetten.

-Itt vagyok, nyugi. - szólalok meg jókedvűen. - Kimegyek a mosdóba.

-Jó - mondja, de meg sem mozdul. Szerintem nem is tudja, hogy rajtam fekszik. Kis cuki.

-Leszállsz rólam vagy jössz velem? - dörmögöm perverzen a fülébe.

Szegény teljesen leblokkolt ezért úgy döntöttem jön velem. Combjai alá nyúlok és az ölembe húzom, majd felállok vele és a fenekénél megtartom őt. Baromi jó segge van. Elindulok néma csomagommal a budi felé és az ajtónál leteszem őt. Azért nem akarom teljesen kikészíteni amiért láthatja kígyóm. Lesz még rá alkalma. Bemegyek aztán fájdalmasan tapasztalom, hogy bizony gondok támadtak odalenn.

-Ahhj Törpe már megint miattad - suttogom majd elvégzem a dolgom amilyen gyorsan és halkan lehet.

Amikor kimegyek a falnak dőlve vár rám a rákvörösen Törpém.

-Gyere menjünk enni. - mire bármit is válaszolhatott volna újra felkaptam csak most menyasszony pózba.

-Jungkook tegyél már le, nem vagyok a pasid, hogy csak úgy hordozzgass. - de még lehetek. Jézusom miken  gondolkozom!

-Sajnálom nem tehetem! - mondom vigyorogva és megindulok vele a lépcsőn.

-Mi az, hogy nem teheted!? -akad ki és kezd el ficánkolni.

-Ne ficánkolj mert ha elesünk az fájni fog!

Leértünk a lépcső és a konyhába mentem ahol feltettem őt a konyhapultra, majd széttárom a lábait és közéjük állok.