Csak arra emlékszem, hogy egyik pillanatról a másikra egy rossz helyen találtam magam, és ugyan csak három éves voltam , de tudtam hogy az egy árvaház volt.
Körülnézek, de csak gyerekeket látok, jó sok árva gyereket. A hely nem valami vidám, szürke falak és pár ütött-kopott játék.Egyszer csak egy fiú körülbelül korombeli odajön hozzám:
-Szia! Hogy hívnak?
-Larának. És téged?
-Samunak.
-Mióta vagy itt?
-Azt mondták a dadusok, hogy Anyukám pár naposan adott át. Nem tudom mi lehet vele. És te hogy-hogy itt vagy?
-Eddig egy nénivel laktam de ide hozott. Én sem tudom, hogy mi van az Anyukámmal.
Odajön hozzám egy dadus és az mondja "ne féljek, mindjárt találunk nekem ágyat." Kedvesnek tűnik.
Onnantól kezdve pár napot töltöttünk azon a helyen Somával, mire meglátogatott egy család és azt mondta hogy örökbe fogadnak. Nagyon örültem, hogy végre lesz családom. Azon a napon Somához is jött egy másik család, akik örökbefogadják őt is. Már nagyon várjuk a holnapot ugyanis akkor fognak ellvinni minket.
Reggel izgatottan keltem fel és rohantam új nevelőszüleimhez, de ők csak egy dadust küldtek, hogy vigyen haza. Egy szerény kis szobát kaptam de nagyon örültem neki. Továbbá kaptam pár ruhát és egy plüsskutyát. Délután nagyon meglepődtem, mert Soma jött át játszani. Kiderült, hogy a nevelőszüleink barátok. Beirattak minket óvodába. És minden délután a dadus vigyázott ránk. A szülők soha sem játszottak velünk.Így nőttünk fel de körülbelül soha nem voltunk magányosak, mert ott voltunk egymásnak Somával.
YOU ARE READING
The big way for a good life (FOLYAMATBAN)
Teen FictionEz szerintem egy nagyon megható kis történet egy fiú és egy lány barátságáról, amiben megtanulhatjuk, hogy a sors a legerősebb dolog az életben és jobb ha követjük a sorsunkat. És, hogy a szerelmet nem lehet befolyásolni ha akarjuk ha nem. Jó olvasá...
