Diabolik lovers oneshots

Shu x Ayato 18+

A hatalmas Sakamaki birtokon egy fiatal férfi sétálgatott. De ha jobban megnézi az ember akkor láthatta bárki ,hogy az idegen idegesen rohant végig az udvaron. A kezében egy papírt fogott, amit majdnem darabjaira tépett.

 - Istenem. Az a gerinctelen megint nincs sehol. Ha nem aludna ennyit nem állna bukásra majdnem minden tantárgyból. Ráadásul Ayato sem áll a legrózsásabban. Miért okoznak nekem ekkora fejfájást? Biztos direkt csinálják... 

Reiji elment, majd úgy gondolta megkeresi a többi szerencsétlent és kioktatja őket. A fiatalabb testvér elment a bátyja szobája mellett, de hiába kereste is őt egy fontos ügy miatt, a szobájába nem menne be szívesen. Pedig ha bement volna, megtalálta volna testvérét, de mást is látott volna.

A szoba egyik falához oda volt szorítva valaki. Egy fejjel magasabb férfi csalta csapdába. Az idősebbik ostorozta a kisebb ajkait. Miközben derekát fogta, erősen megragadta majd magához szorította, de csókjukat nem szakította meg. A fiatalabb próbálta arrébb tolni a másik férfi mellkasát. Mikor sikerült elválniuk egymástól, a fiatalabbik kapkodta a levegőt, és száját eltakarva kezdte el átkozni a másikat.

- ... Shu... Te szemét...! 

- Ne hazudj magadnak. Tudom, hogy akarod... - majd lassan megnyalta a fiatalabb fülét. - Ayato.

- Ne szórakozz velem!... Ahh. - Shu hirtelen felkapta Ayatot, majd bedobta az ágyába. Shu levette a felsőjét, majd Ayatót is megszabadította a felesleges ruhájától. Ayato el akart futni, de Shu visszarántotta majd ölébe ültette. Az idősebb nem is habozva megcsókolta Ayatót, ezzel elterelve a figyelmét. Közben egyik kezével lent mesterkedett. Az ingertől Ayato majdnem eszét vesztette. 

- Áhh... Hagyd... abba... Mhmm...! 

Egy szó nélkül Shu egy pillanat alatt a kis Shura ültette Ayatót. A fiú csak kapaszkodott Shu vállaiba. Ayato már az eszmélet elvesztés határát feszengette, és ezt Shu észre is vette, majd a tempóját lelassította és megállt. Ayato pár percig észre se vette, hogy nem mozog a partnere. Értetlenül nézett rá, és az idősebb arcára sunyi mosoly húzodott. 

- Ha szeretnéd mozogj. 

- Háhh? Mégis mit gondolsz rólam? 

- Hmpf. - Shu nem mondott semmit. Nem mozdult, de nem engedte elszökni Ayatót. 

Ayato úgy érezte ha mozogni fog, beleesik a testvére csapdájába. Tudta, hogy az eszére kell hallgatnia, de mintha az is azt sugallta volna, engedj az ösztöneidnek. Az is rátett egy lapáttal, hogy Shu önelégülten mosolygott. Mintha tudta volna, hogy mi lesz. 

Ayato végül megmozdult. Lassan felemelte a csípőjét, majd le. Ezt ismételgette. Valahol mélyen azt érezte az önbecsülése most lett oda.

- Ennyire szeretnéd? Nem gondoltam volna, hogy ilyen perverz kisöcsém van.

- Te..! Gúnyolódni mersz velem?!... Ahhm...

- Dehogy. Én sosem tennék ilyesmit. De...nem olyan rossz ez. 

Majd Ayato csipőjét Shu megragadta, majd erőszakosan mozgatta. Ayato torkán még a szavak is megakadtak, és hangja szinte könyörgött a kegyelemért.

- Ez az arc,... ez a hang. Megőrjítesz Ayato.

-... Mm... Fogd... be...! 

Shu gyorsított a tempón. Minél erőteljesebben, minél gyorsabban annál jobb. Hisz Ayato reakciója volt a lényeg, hogy jól érezze magát. Minél erotikusabb reakciót váltott ki Ayatóból, Shu annál inkább élvezte jobban. Mikor Ayato az ájulás szélén volt, Shu megcsókolta a nyakát. Szép lassan végig simította orrát és ajkait a bizonyos területen. Majd szemfogai megvillantak. Azon nyomban el is kezdte szívni Ayato vérét. A fiatalabbnak azon nyomban kipattantak szemei, és egy hatalmas kéjsóhaj hagyta el ajkait.

- Azokat a gyönyörű hangokat kiadó ajkakat is lefoglalom egy kicsit. Légy hálás. - majd megcsókolta. Az aktus egyre erősebb lett. Már mindketten a határaikat súrolták. Shu ledöntötte az ágyra Ayatót, és az utolsó kegyelem döféseket adta neki. A fiatalabb Ayato sem hagyta magát. Nehogy már ennyi ideig szórakozzanak rajta.

- Siess... és...menj már el végre...! 

Shunak a hangnem kicsit nagyon nem tetszett, és akkorát vágódott Ayatóba, hogy ő azonnal el is eredt.

- Ne merj ujjat húzni velem, Ayato.

- Menj a francba! Én ezt egyáltalán nem élvezem!

- Hohooo? Lehet, hogy te nem vagy őszinte, viszont ez a kis cukiság igazat beszél. Annyira szorított és szinte magába szimpantott. Nem hiszek a hazug ajkaidnak... 

Majd meg is csókolta. Shu is a elérte a határt. A fehér folyadék elárasztotta Ayato alsó felét, és olyan sok volt, hogy még ki is folyt. Ayato próbált ébren maradni, de szinte magával ragadta az álomvilág. Shu amint észrevette azonnal betakargatta magukat, és magához ölelte. Shu sose mondott többet annál amit kellett. Senki sem hallotta egyszer sem olyat mondani, hogy "szeretlek" vagy "most megöllek". Nem volt tele ambiciózussal mint öccse, Reiji. Viszont ha bárki hallotta volna amit ott mondott, akkor biztos letagadták volna, hogy az igazi Sakamaki Shu nem ilyen. Ő egy csaló. Lassan oda hajolt Ayato alvó arcához, majd egy puszit hintett rá.

- Szeretlek, Ayato... 

Aznap este Ayato olyan jót aludt mint nagyon régen. Mielőtt az anyjukat megölték alig aludt a feszültség és frusztráció miatt. De utána sem változott semmi, miután megölték az édesanyjukat. Utána se tudott olyan jót aludni, mint egy kisbaba. Viszont féltestvére Shu miatt, szinte az a sok százezer év álmatlansága elszállt. Nem tudta Ayato akkor még, hogy Shu lesz számára az egyetlen igazi.