The way you smile

Félelem, vagy Izgalom?

Valakik beszélnek. Mély, érdes hang az egyik, a másik pedig egy kissé lágy bariton.
Félnem kéne? Ugyan, hiszen csak elraboltak.. Önök pánikolnának a helyemben.. Csak hogy nekem nincs mit vesztenem. Ez az egész olyan felfoghatatlan. Tetszik.. Mármint nem.. Nem tetszik.
A szemeimet egy darabig még pihentetem, majd kinyitom.
Félhomály uralkodik a szobában, s az egész olyan, mintha egy antik-boltból lenne összerakva.
Tetszik.. - Nem! Nem tetszik, elraboltak. Lehet-sőt meg fognak ölni!
Lassan de biztosan felültem.
A póló, és melegítő lekerült rólam.. Valaki hozzámért! Fúj..
-Jeff, felébredt a.. Fiú? - a hang irányába kapom a fejemet, és olyat látok, amit nem hittem volna.
Egy rendkívül magas, fura fekete ruhát viselő bohóc áll előttem. Az orrán mintha valami gyerekzsúrról lopott orrdísz van, ami feket-fehér csíkos.
Dejó, egy idióta.
"Jeff" felém fordította a tekintetét, és alaposan végigmért. A hideg kirázott, s automatikusan a késemért próbáltam nyúlni, de realizáltam, hogy nincs nálam semmi. Elkobozták.
-Hol vannak a cuccaim? - hangom gyenge, és halk volt.
Önök azt hinnék, én most félek, hiszen valószínűleg most fogok meghalni, de leírhatatlan ez az érzés. A félelem, hogy mindjárt kinyírnak, egyszerűen állati! - Ah mikre is gondolok, elég szar helyzet ez..
-Jé, ő nem azzal kezdett, hogy "Mit fogtok velem csinálni?" - utánzott női hangot, az agyát játsszva a bohóc.
-Kuss pojáca. Hol van a késem? - lehet kicsit vissza kellett volna fognom magamat..
Hirtelen felém magasodott, és vállbaszúrt, a saját késemmel. Nem ment mélyre a szúrás, viszont megmozgatta bennem a kést.
Hirtelen éles fájdalom nyilalt belém, és megéreztem a vér meleg csorgását a karomon..Egyre jobb. Érdesen szívtam be a levegőt, majd szaggatottam fújtam ki magamból.
-Te most komolyan.. - nem érdekel, lehet itt és most halok meg, de engem ne késelgessen semmiféle idióta..! A kezdeti sokk után a karommal nem törődve álltam fel a barna, kopott, poros fotelből, és húztam ki magamból a szúróeszközt.
Komolyan a faszt belé! Ennyi gondot okozni..
-Te most komolyan megszúrtál? Bazdmeg, ne szórakozz már.. Inkább adjatok valamit, amivel elállíthatom a vérzést. - idegesen sóhajtottan, és összecsuktam a zsebkésem.
Mikor már egs ideje nem történt semmi változás, rájuk emeltem tekintetem. "Jeff" és a másik jelenleg valószínűleg épp feldolgozzák az előbb látottakat.
Igen, nem ijedek meg a vértől, sem a fájdalomtól. Régebben sokat betegeskedtem, sokat voltam kórházban, tele injekciózva: ez már nem rémít meg.
A fehér pulcsis széles, bizarr mosolyra húzta a száját.
-Jack, nem ölheted meg. Az enyém. Inkább mutatkozzunk be- nem értettem miről beszél. Miért ölne meg engem bárki? Jó.., az száz hogy ezek itt előttem nem teljesen normálisak, viszont értelmetlen lenne csak úgy gyilkolászni.
A bohóc bólintott.
-Laughing Jack vagyok, ex-bohóc, gyilkos. Kicsit, nem nem.. Nagyon megtettszettél nekem kicsi fiú.. - a tekintete undorító. Idegesít. Félnem kéne, de egyszerűen nem megy. Egy embertől félek, az pedig az apám(..) és ez jobb esetben nem is fog változni.

A bal vállamra szorítottam a kezemet: valószínűleg egy ideig még nem tudom ellátni a sebemet, viszont a késem már megvan.

-Jeff The Killer, de mi már találkoztunk.. Felbaszol, nem is kicsit. Jól el fogunk szórakozni. Be foglak törni. El fogom érni, hogy rettegve, könnyek közt könyörögj az életedért. - felkavartak a szavai. Nem sírok. Nem akarok sírni. Meg fogok szökni.
Mindketten úgy bámultak, mintha akarnának valamit.
Leesett, nekem is be kell mutatkoznom.. Isteni..
-Nincs bennem semmi érdekes.-sóhajtottam lemondóan - Kinyírhattok, de egyet kérek. A hullámat mutassátok meg anyámnak- próbáltam valami normálisat kinyögni (holott amit mondtam, koránt sem normális), csak hogy ez úgy hangozhatott, mintha valami szuicid hajlamú barom lennék.
Mondjuk nem is áll olyan messze a valóságtól.
Eddig háromszor próbáltam meg kioltani a saját életemet.
Senkit nem érdekelt. Így engem sem.
-Jeff, hol fogod tartani? És miért pont a tied?
-Ne legyél hülye. Én fogtam el. A szobámban fog élni, egyszer talán találkozhat majd a többiekkel.. Talán. - abban a pillanatban esett le, hogy én egy szál alsóban állok előttük, mikor Jeff végigmért.
-Hol vannak a ruháim? Adjátok vissza.. Hideg van. - kezdett idegesíteni, hogy mindketten engen bálmultak, és nem csináltak semmit.
Csak bámulnak.
Rendben van, akkor körülnézek. A fotellel szemben volt egy asztal, tele zsúfolva minden féle fura szoborral, és procelán nippekkel. Ennek volt nekitámaszkodva a fehér pulcsis.
Sem sokkal mellette volt egy polc, ahol találtam a szememmel egy üveg alkoholt, plusz kötszert. Lehet koszos, de nekem szükségem van erre, így is vashiányos vagyok, nem kell nekem még több vért vesztenem.
Elkezdtem felé lépkedni, amin mintha egy picit meglepődött volna.
Szinte már mellette álltam, és villámgyorsan kaptam le a nekem kellő dolgokat a polcról.
Nem árt óvatosnak lenni.
Kinyitottam az üveget, és az álkapcsomat összeszorítva öntöttem a karomra a folyadékot.
Nagyon mart. Egy pillanat erejéig bekönnyesedett a szemem, de a lehető  leggyorsabban kezdtem befejezni a műveletet. Bekötöttem.
Nem hinném hogy össze kéne varrni..
-Ügyes fiú.. Lehet még a végén hasznodat fogom venni- hangjára megugrottam, mint valami macska, olyan hirtelen ért.
De legalább fiúnak tart.
Ellökte magát a rozoga asztaltól, és hirtelen megragadta a csuklómat. Keze meleg volt, és hatalmas.
Nem csoda hogy átérte az én kezem.
Meglepetten néztem fel rá, de egy szót sem szólva kezdett el húzni az ajtó felé.
Szorítása nagyon erős volt.
Ha akartam sem tudtam volna kiszedni a kezemet az ő markából.
-Viszlát Jeffrey, és szius pici fiú.. - erre a mondatára hátrafordultam, habár jobban jártam volna, ha nem tettem volna.
Perverz vigyor ült ki a bohóc arcára, és hosszú nyelvével megnyalta a száját.
Rendben, inkább vigyél innen Jeff.

Most félnem kéne, vagy izgulnom?