A fiú csak vár, vár.
Ül a kis padocskán,
Egy hosszú nap után.
Mikor jő busza már?
És végre berobog.
Fiú haja belobog,
Lépte már úgy dobog,
S ott van fenn, a buszon!
Elsőnek ő ül el.
És fellép a büszke,
S jő párja egy füttyre,
Csókolnak kedvükre.
Fiatal gerlepár,
Csillogó, két szempár.
Az idő: az eljár,
S szerelem? Az lejár.
Egyedül ül csendben,
Kisfiú az rendben,
Gerlepár a mennyben,
Fiú ül csak csendben.
S hangzavar töri meg,
Az undok fellibeg.
Arca az jéghideg,
S nézése: jó rideg.
A buszon átvágtat,
Hát ő nem kockáztat.
Hátulra bevágtat,
Nem lát ő itt gátat.
A székben elcsetlik,
Ablakon átesik,
Betonra ráfekszik,
S hangzavar elveszik.
S fiúnk ül egyedül,
Hol ide-ida ül,
Tétován csöndesül,
S orra meg-megrendül.
Büdös Bűz töri meg,
A részeg felbilleg.
Középre elbiceg,
S a széken meglihen.
Alkohol részecskék:
Pattognak szerteszét,
Repülnek efelé.
Sajnos, a test beszél;
A fiú nem bírja,
Gyomra meg elsírja.
Bűz, mája a kínja,
A részeg: nem bírja.
És megint csak csendben,
Sokan már a mennyben,
Mégis ő ül csendben.
Ki is ő? Tán Isten?
Isten az: ki fellép,
Ő hiszi, s ez elég.
Bolond ez a legény,
Ki feljő, s regél.
Életét csak mondja,
Száját be nem fogja,
Semmire nincs gondja,
Ő a hős! gondolja.
Jő majdan nagy sárkány,
Bolondunk lehányván:
Tűzmeleg poklábán
Várja őt: a Sátán.
