ÖRDÖGI KÖR

1. Fejezet : Köszöntelek Gehennában!

- Emily! - hallatszódott az ösvény végéből egy ismerős hang. A kiáltás halk visszhangot vetett a fákon, mintha a természet sugallata lett volna. Az erdő fái eltakarták a hang forrását, a lány azonban pontosan tudta, hogy kihez tartozik. Egyre gyorsuló léptek közeledtek Emily irányába, majd a fák mögül előjött egy hosszú, barna hajú lány, szeplőkkel teli arccal.

- Igazán megvárhatnál. - mondta egy kibontakozó mosollyal.

Az erdő elcsöndesült, csak a madarak csicsergését és a közeli patak csörgedezését lehetett hallani. Emily lilás tincseit az arcába fújta a lágy szellő, amit gyorsan a füle mögé tűrt.

- Bocsi Hazel.

- Nem nagy ügy. - vont vállat Hazel, beljebb haladva az erdőben.
- Na, gyere!

Egymás mellett indultak meg az erdő belsejébe vezető, már kitaposott úton. Az ösvény szélén magas fű nőtt, ami időnként dörzsölte a tenyerüket, ahogy elmentek a közelében. A fák föléjük tornyosultak, mintha egy sötét és nyirkos alagúton mennének keresztül. A mohás törzsek között bokrok álltak szétszórtan, mindegyiken sárgás bogyók termettek. Nem szólaltak meg, a kellemes csendben csak a cipőtalpuk alatt recsegő leveleket hallották.

Ahogy kiléptek a fák nyújtotta árnyékból egy ismerős képet pillantottak meg maguk előtt. Hasonlóan árnyas fákkal körülvett tisztáson álltak, közepén egy keskeny patak folyt végig, tovább kacskaringózva a fák között. Mindketten leültek a vízhez, az áramlást enyhén elzáró mohás farönköt nézve. Hazel belemártotta kezét a patakba, a csillámló vízfátyol tisztán átfolyt az ujjai között.

Egy kis idő után Emily vissza nézett az ösvényre amelyen át jöttek. A fa-alagút lombjait hivogatóan fújta össze a szél, egybefonva az ágakat. Az órájára pillantott, majd miután leolvasta az időt, feltápászkodott. Hazel látva, hogy barátnője felállt sóhajtott egyet, szintén felpattanva a patak mellől. Lassan vissza sétáltak az úton, maguk mögött hagyva a tisztást.

Amint kiértek az erdőből, eléjük tárult Hazel szomszédságának bágyadt látványa. Kora ősz volt, de a levelek már sárga kupacokban hevertek az út szélén, a csípős szél néha összefújva azokat. Elindultak a kitaposott ösvényen, célba véve Gehenna egyetlen középiskoláját.

Gehenna egy csendes város, a tipikus amerikai horrorfilmekben látott, állandó Halloweeni hangulattal és furcsa nevű kávézókkal. A lakossága épphogy meghaladja a 10.000 főt, ezzel hivatalosan is a "kisváros" kategóriába lökve. Ennek a pár ezer főnek tagjai közé tartoznak Emily Evans és Hazel Heavens, Gehenna Valley tizenéves polgárai is, akik előszeretettel töltik a szabad idejüket kisvárosuk erdejében, a "Boszorkány Erdőben".

A külváros álmos tája lassan megváltozott, a barna utak szürkéssé váltak, ahogy a belváros valamivel nyüzsgőbb utcáin haladtak végig. Iskolájuk a tér kellős közepén volt, Gehenna szívében, parkos részekkel és padokkal övezve. A járda szélére kiültetett fák vöröses lombjai lengetőztek a szélben, Hazel hajába fújva egy-egy levelet.

- Nézd Hazel, leveled jött. - vigyorodott el Emily, kisöpörve barátnője tincseiből a fák ajándékát, ahogy átsétáltak egy zebrán.

- Haha, nagyon vicces...emlékeztess, miért is hagytuk tegnap Alexal a táskákat? - kérdezte Hazel, barátjukra utalva, miközben az utat szemlélte. Egy nappal ezelőtt amikor szokás szerint együtt bandáztak, mindketten Alexra bízták a táskájukat, abban a tudatban, hogy reggel ismét meglátogatják az erdőt.

- Mert úriember módjára felajánlotta. - humorizált Emily kékes-lilás tincsei össze-vissza ugráltak, ahogy lépett.