Spectre, a fantom

1. fejezet: A halál éjszakája

Egy fiú hideg tekintettel. Mások csak ennyit láttak. Senkinek sem volt hajlandó beszélni, arról ami vele történt. A helyszínelők kérdezgették, de ő csak a kihallgatóra várt. Ez a rendőr meg is jött és bemutatkozott:

-Szia, a nevem Kiwo Tsukete! Kérsz kávét?

Körülbelül 35 éves lehetett. Komoly ábrázattal büszkélkedhetett, ám arcvonásai meglágyultak, amikor a fiatalember vonakodva elfogadta tőle az itókát.

-Én szeretek megismerkedni azokkal, akiket behoznak. Ezért mesélj egy kicsit magadról.

A srác nyugodtan meredt előre. Csak a lábával dobolt az asztal alatt egy ismétlődő dallamot.

-A nevem Sekai Fukushu. 15 éves vagyok. Egyedül éltem anyukámmal abban a házban, ahol a gyilkosság történt. A U.A. nevű hősképzőbe járok. A képességemet feloldozásnak hívják. Ha különböző mérföldköveket érek el az életemben új képességeket kapok. Emellet rengeteget olvasok, szeretem a filmeket, a videójátékokat és a zenét.

-Tényleg? Gondolom azért dobolsz a lábaddal. És milyen fajtát? Komolyzenét?

-Komolyzenét nem! Liszt érzékeny vagyok.

A hekus halkan kuncogott.

-Pont olyan vagy, amilyennek leírtak.

-Kik írtak le ilyennek?

Kiwo egy pillanatra zavartnak tűnt, de utána visszavette szokásos komoly arcát.

-Alkut ajánlok neked: te elmondod mi történt és mindent megtudhatsz, amit akarsz. Megegyeztünk?

-Megegyeztünk.- mondta Sekai, majd belekezdett történetébe

- Semmi előjelet nem tapasztaltam, a gyilkos érkezésére. Olyan este 8 óra körül elment az áram. Nem akartam rögtön visszaállítani, mert előbb meg akartam tudni, miért van ez.

-Visszaállítani?

-A képességem segítségével hatalmam van az elektromos áram fölött.

-És a többi képesség?

-A vizet is tudom uralni, átjárásom van másik univerzumokba emellett még a teret is tudom manipulálni.

-Viszzatérve arra, hogy miért nem állítottad vissza az áramot, gyanakodtál valamire?

-Gyengéden szólva is kicseszett fura volt, hogy a szomszéd házban égtek a lámpák és üvöltött a tv, amíg én a sötétben kuksoltam.

-Értem. Miután sötét lett, mit csináltál?

-Lementem a földszintre.

-Ezek szerint te az emeleten laksz.

-Bizony. Amikor leértem egy férfit láttam, aki késsel fenyegette anyát. Azt mondta: "Ha megmondod hol a gyerek nem esik bántódásod!".

-Tudnál személyleírást adni a férfiról?

-Körülbelül 2 méter magas, hosszú fekete haja és szemüvege volt, mint Woody  Harrelson-nak a Született gyilkosokban. Arcán nem volt semmilyen szőrzet.

-Amikor megláttad a férfit mit csináltál?

-Volt egy Beretta a fürdőszobában. Anyukám egy kicsit paranoiás típus, így már évek óta ott csücsült egy szekrényben. Elosontam hozzá, kivettem és visszatérve a férfire szegeztem.

-Mondtál neki valamit?

-Azt kértem tőle, hogy tegye le a fegyverét.

-Idézd pontosan úgy ahogy mondtad.

-"Tedd le a kést seggfej vagy úgy picsán lőlek, hogy kivirágzik az ánuszrózsád!"

-Értem, az úr erre mit csinált?

-Felém fordult és eldobta a kést. Már kezdtem örülni, de az a szemét kihúzott egy Katanát a lábára erősített tokból, amit a sötétben nem vettem észre. Rálőttem és direkt olyan helyre céloztam, hogy ne haljon meg, csak megsebesüljön. Ezt a dolgot igazán megbántam.

-Ezek szerint értesz a lőfegyverekhez?

-Majdnem annyira, mint a pillangóhoz. Visszatérve a tárgyra, blokkolt mindent. Amikor kifogyott a tár elmosolyodott. De nem rendesen, mint ahogy az emberek szoktak, amikor boldogok, hanem mintha maga Lucifer nézett volna vissza rám. Már suhintott volna, de anyukám megragadta a kezét hátulról. Nem valami erős asszony, de hatalmas szíve van és akármit megtenne értem. Néha egy kicsit túl sokat is. Ezért tanultam meg kezelni a különböző puskákat, késeket, kardokat és robbanószerkezeteket. De kanyarodjunk vissza, az pöcsarcú faszparaszt...

Sekai hangja elbicsaklott. Szeme sarkában könnyek jelentek meg.

-Baj, ha így fogalmazok?

-Láttam és hallottam már elég ideges civilt ahhoz, hogy tolerálni az ilyen jellegű beszédstílust. Kérlek, folytasd!

-Átdöfte anyát és NEVETETT!

A fiú kezei ökölbe szorultak és remegtek a dühtől.

-Felém fordult és azt kérdezte: "Most szeretnéd vagy megoldod magadnak?" Azt válaszoltam neki, hogy takarodjon és el is tűnt. Akkor még nem értettem, hogy mire céloz, de most kezd világos lenni.

-Megosztanád az elképzelésedet?

-Az szinte bizonyos, hogy engem akart megölni. De azzal, hogy megölte anyát gyakorlatilag engem is kicsinált, csak belülről. Valószínűleg, akkor tudta azt is, hogy nincs anyán kívül egyetlen rokonom se. Így nincs senkim. Alighanem azt gondolta, hogy nem bírom sokáig és kötélnek állok, a szó legszorosabb értelmében. De nem ismer eléggé. Ez minden. Kérem a jutalmamat!

Kiwo elővett egy aktát és olvasni kezdte a tartalmát.

-Első alany: Midoriya Izuku. Egy zöld hajú, szeplős, viszonylag félénk kölyök. Szó szerint idézem:

"Sokat viccelődik, alapvetően nyugodt és kedves, de van egy-két dolog amitől eldurran az agya."

"Ezt hogy érted?"

"Ilyenek az árulás vagy, ha azokat bántják, akiket szeret. Ezért sokszor összebalhézik Bakugo-val, az egyik osztálytársunkkal, aki néha elég bunkó tud lenni.

"És milyen amikor eldurran az agya?"

"Durva lesz. Először szavakkal. A mindennapi életben is elereszt szitokszavakat, de ilyenkor úgy káromkodik, mint egy kocsis. Bakugo-val általában eddig jutnak el. Azután jön a tettlegesség. Azt még sosem csinálta, de több alkalommal mondta már, hogy erre is képes lenne."

-Úgy érzem, hogy ez teljesen hiteles leírása volt a jellemednek- szólalt meg a rendőrtiszt

-Jól érzi!

-Második alany: Yaoyorozu Momo. Szinte ugyanazt mondta, mint Midoriya. Most hogy mindennel végeztünk...

Kiwo a kezét nyújtotta.

-Meghalt ugye?- kérdezte Sekai

-Tessék?

-Amikor elvitték azt mondták, hogy még lélegzik.

-Őszintén szólva, nem tudom- motyogta a rendőrtiszt

-Meg akar kímélni, ugye?

Sekai gyorsan felpattant és elszaladt és bement abba szobába, ahol a különböző aktákat és iratokat tartották és megnézte anyjáról szóló jelentést. Sekai mindig azt gondolta, hogy a remény hal meg utoljára, de most hiába bizakodott. Az anyja sajnos nem élte túl a támadást. Csalódottan kibattyogott a kapitányságról, de valaki megfogta a vállát.

-Szia! Minden rendben?

Yaoyorozu volt az. Mögötte Midoriya, aki ezt mondta:

-Szarul nézel ki haver!

-Hát őszintén szólva, szarul is vagyok.

-Menjünk el kajálni, hátha attól jobb kedved lesz- állt elő az ötlettel a lány

Sekai beleegyezett és abban maradtak, hogy elmesél mindent a fánkosnál.