Watching Eyes HyunChanFF

3.fejezet

Sajnálom, hogy sokat késtem. Remélem, hogy tetszeni fog nektek.

Az nap este, ahogy Hyunjin haza került néhány férfi kezdett tanácskozni egy sötét helyen. A férfiak között egy ismerős férfi is felbukkant.

-Szóval a molós füles csak egy Christopher csapda volt?-beszélgetés hangja- Ha a kölyköt elkapták, akkor már biztosan alulról szagolja az Ibolyát.
-Ami meg fontosabb. -másik hang- Remélem nem kevert minket is bele.
-Hyunjin semmit sem tud, ne aggódj.- Hyunjin apjának barátja hangja.
-Hé, biztos vagy benne?-kérdezte egy másik férfi.-Bizhatok benned? Ha valami gebbasz van, akkor mi isszuk meg a levét.
-Azt hallottam, hogy Christopher megérzései eléggé jók.-szólal meg újra Idegen pasi. -Ezért alkalmaztunk egy olyan kölyköt, akinek semmi kapcsolata velünk.
-Nem azért jöttünk ide, hogy csacsogjunk.-mondta hyunjin ismerőse nyugodt hanggal. -A hatalmi harcon nyertél, igaz? Add ki a jussom és lelépek! Ne feledd, nekem köszönheted, hogy ebben a városban is űzhetted az ipart.

Hyunjin pov;
Éppen haza felé tartottam egy kis városi séta után, mikor fel a lépcsőn járva eszre vettem apám barátját. El sem hiszem, hogy ennyi nap után újra láthatom öt. Christopher, ahogy elrabolt aggódtam, hogy baja eshetett neki is. Csak ő maradt nekem apa halála után.
-Oh, a cuccaim.-szólaltam meg felérve teljesen. Àm valahogy furcsa volt ez, mintha meglepődött volna, hogy lát engem.-Örülök, hogy még itt van.
-Hyu..Hyunjin?-dadogva szólalt meg, ami még furcsább volt.-Mi történt veled?
-Hogy érted ezt?-kérdeztem vissza.-Miért vagy itt?
Táskám vállamra véve vettem elő a kulcsokat, -bár nem tudom pontosan, hogyan is került elő- kezdtem az ajtom felè menni a folyosón.
Valahogy annyira furcsa most ő, de biztos voltam benne, hogy képzelem csak.
-Uh, nos... néhány napja eltűntél.-válaszolta-Kezdtem már aggódni.
-Oh, igaz.. sajnálom.-mosolyodtam el. Valahogy nem éreztem azt, hogy elkellene mondanom mi is történt velem. -De látod, semmi bajom.
Beszélgetés közben csend telepedett ránk mentünk tovább. Valahogy van egy furcsa megérzésem.. és ez bizonyult is mikor meg szólalt.
-Hyunjin. Christopher elkapott?-kérdezte én pedig torpantam meg.
-Kyu-Bok...-vágtam közbe.-Bízom benned Kyu-Bok. Csak a nyomozás miatt találkoztál azokkal az emberekkel, igaz?

Természetesen tudtam, hogy Kyu-Bok ki apám helyett nevelt össze futott a férfiakkal. Ott voltam én is.
-Ne aggódj nem szólok senkinek sem.-Kyu-Bok apám barátja volt és fontos nekem. Nem fogom a nevét sározni be.-Hiszen apám helyett szárnyaid alà vettél, még diák koromban...

Néhány másodperc kellett hozzá, hogy mosolygós arcom helyett döbben szemeim egy puska csövel nézzenek szembe. Kyu-Bok ki nevelt engem éppen fejemhez tartott néhány centire a fegyverét. A rendőri fegyverét, mire felesküdött évekkel ezelőtt. Arcán harag volt és fájdalom is az én arcomon meg csalódás és félelem. Erősen kapaszkodtam a táskám pártjába remegő kezekkel.

-Hyunjin...-szólalt meg komoly hangon.-Ez nem gyerekjáték. Én...
A sírás határán jártam, miközben szembe néztem a fekete fegyverrel és mögötte Kyu-Bok szemeivel. Érzem, hogy le akar lőni és nem fenyeget engem.
-Kyu-Bok...-mondtam nevét remélve, hogy nem teszi meg, de halva ahogy a fegyvert biztosítva rám fog lőni szemem szorítottam.
Hallottam az éles hangot mi több embert mentett meg és most engem fog ölni meg.. mégis szívem még dobog és bár nem fegyver okozta fájdalmat érzek, de a peton ütötte fájdalmat igen. Valaki elkötött a golyó elől.
Szemem nyitva ki fekete nadrágos férfi véd engem, míg azzal szembe Kyu-Bok mellkasát fogva ejtve le a fegyvert áll még làbon nehezen.
-Ha megölöd, azzal nem fogod le rázni a fegyvereket.-ismerős hang szólalt meg a csendben. Fejem emelve meg döbbentem le.-Had intézem el azokat a pasikat, akikkel tárgyaltàl, és mindennek vége.
"-M..Miért?.." ez az egy szó járt fejembe mi az esés miatt és a sokk miatt alig voltam ébren.
Az ki engem nevelt és védett engem teljesen hátba szúrt és most holtan esett össze. Ideges voltam és csalódott is. Csalódtam a világban és csalódtam az emlékekben. Míg a férfi testét elvittèk én egyszerűen nem tudtam mit mondjak. Le mentem a molohoz ültem a köre és csak néztem a vizet, ahogy megy le a nap. Az életem tört össze néhány óra alatt mikor láttam boldog voltam, hogy él erre ő le akart engem lőni.
-Tipikus régi történet..-szólalt meg Christopher.-Korrupt zsaru, aki összefog a bűnözőkkel, akiket le kellene csuknia. A nyomozó a pozícióját használta fel a területi hatalomátvétel segítségére, persze szép summát kapott érte. Kihasznált téged.

Mit kellene tennem? Tudom, hogy igaza van.. ezért is kezdtem sírni. Iskola óta engem nevelt a férfi és egy másodperc alatt meg tudott volna ölni.
-Bíztam benne..-szólalt meg.-Átkozott.
Hangom remegett a sírás miatt és legszívesebben ordítottam tudtam volna, de Christopher keze meg akadályozott, ahogy hajamat kezdte simogatni míg én sírtam.
-Nem tudom, tényleg leakart-e lőni.-De képzelem milyen sokkoló lehet, egy ilyen kis ficsúrnak ez az árulás.
Nem tudom, hogy vigasztalni akart vagy sem, de ideges lettem. Kezét csapva el emeltem fejem felé idegesen.
-Nicsak ki beszél! Te is kihasználtál!-mondtam idegesen ökölbe szorítva kezem.-Lelőttél egy rendőrt, hogy tudsz ilyen higgadt maradni? A történteket illetően... remélem nem gondolod, hogy tartozom neked! Christopher!
Ideges voltam és vagyok is, de Christopher végig hallgatta szavaim, bár rám sem nézett közben csak háttal állt nekem zsebre tett kezekkel.
-Sosem bocsátok meg egy hozzád hasonló bűnözőnek!-folytattam kezem ökölbe tartva.-Egy nap elkaplak, és rengeteg pénzt fogok rajtad keresni.
Fejét fordítva felém láttam, ahogy mosolyog. Az a mosoly, amit már egyszer láttam miközben engem kínzott.
-Valóban? Már alig várom.-az ő hangja az enyémmel ellentétben nyugodt volt és tudtam jól szórakozik rajtam. -Ahogy a keresőn keresztül figyelsz... jó lesz.

Ezek után Christopher egy szó nélkül ment el egyedül hagyva a sírással és szomorú emlékekkel. Minden egy nap alatt fordult fel és kellett ezzel már egyedül birkózni meg, de nem fogom itt adni fel.. el fogom kapni Bang Christopher-t.

—— a hangulatot remélem megfogja adni. Következő fejezet remélem, hogy tetszeni fog—-