A Végtelen Nappali - SCP x Backrooms

A Végtelen Nappali

-----Az SCP Alapítvány hivatalos formanyomtatványa a rendkívüli események jelentésére.-----

Kérjük vegye figyelembe, hogy ez egy hivatalos dokumentum! A valós és leírt dolgok közti különbség komoly következményekkel járhat! Legrosszabb esteben akár D-osztályúvá váláshoz is vezethet! Emelett fontos, hogy minden mezőt maradéktalanul töltsön ki, a lehető legpontosabban! Ne hagyon ki semmilyen információt, a legapróbb részletek is döntő fontosságúak lehetnek!

Név: Johatan Sriff közlegény

Osztag: MTF Xi-8 

Azonosító: 819A794O152F 

Közvetlen elöljáró: Martin Hukk parancsnok 

Rendkívül esemény helyszíne: Eddig ismeretlen anomália, "A Végetelen Nappali" 

Dátum: 2043.08.01

Első pont: Kik voltak érintettek a rendkívüli eseményben? Sorolja fel őket!
Pff, igazából nehéz erről beszélni, úgy hogy ne nézzenek hülyének... Egyszer ott voltam én, az az elviselhetetlen barom Martin parancsnok, akarom mondani a tiszteltre méltó MTF Xi-8 nagyszerű parancsnoka (A továbbiakban az egyszerűség kedvéért hetvenhetes, mint amekkora az IQ-ja. Nem viccelek egyszer tényleg ezzel próbált felvágni a csapat elött, hogy milyen egy fajtánkat meghazudtoló intelligencia szintje van. Najó lehet, hogy nem pont így történt.), na meg az est fénypontja egy, feltehetőleg iluminált állapotban lévő, kínai fószer cosplaybe öltözve. Én sok mindent láttam életem során, de ilyet még nem. Ez futásból olyan vetődést hajtott végre mikor meglátott egy tíz dolláros bankjegyet az úton, hogy azt profi kaszkadőrök is megirigyelnék.

Második pont: Tud bármi magyarázattal szolgálni a rendkívüli eseményt illetően? Fejtse ki a lehető legrészletesebb!
Hát rohatdtul nem...

Harmadik pont: Megsérült valaki az esemény alatt? Nevezze meg a tiszteket és azok sérüléseit!
Hát az a gyökér nagyon remélem, hogy igen...Eleve az ő hibája minden!

Negyedik pont: Mi vezetett a rendkívüli eseményhez?
Minden ott kezdődött, hogy tisztelt főnökeink, úgy döntöttek, hogy ma bizony terepre megyünk. Vagyis, hogy pontos legyek, befogunk valami dögöt, mert ugye nincs elég a Scifi állatkertünkbe... Meghát nincs más aki képes rajtunk kívül Sarkic entitások elfogására... Elmondásuk szerint valami vérfarkas szerű lény bújkál a romos házban New York belvárosában, bár ezt bizonyára tudják, hisz önök adták ki a feladatot. Mely tisztelettel jelezném katasztrófális volt. Aszem hajnali három lehetett mikor oda értünk az elhagyatott házhoz, más ilyenkor még pihenne, mi meg már kint szerencsétlenkedünk. Természetesen hetvenhetes is ott volt, mert ugye -akármilyen nagy szégyen is - ő a parancsnok. Róla azt kell tudni, hogy egy barom, bármint úgy tényleg, azonban fontos, hogy ezt magáról nem tudja. Ő az az elhivatott katona aki még a kútba is beleugorna ha megkéred, mondván "Ha az alapitvány erre kér, biztos fontos feladat!". Sajnálom, elkalandoztam. Szóval mikor oda értünk parancsnok úr máris bevetette magát és úgy téve mint ha tudná is mit kéne tennünk neki állt parancsolgatni. Eközben én fejben már egy más világban jártam mert nem messze megpillantottam egy már hajnalban nyitva tartó kocsmát. Na már most tudtam, hogy hetvnhetes nem engedne csak úgy elmenni piálni, szóval erőt vettem magamon és feldobtam az ötletet: "Lehet elbújt a kocsmában!" Itt mintha Isten maga sietett volna segítségemre, hetvenhetes életében egyszer nem szopatta a csapatot -mivel ugye kedve senkinek sem volt ott lenni - és belement a dologba. "Igazad lehet!" -mondta Na most azt a tényt tegyük félre, hogy enyire hülye ember is kevés van, aki ebbe tényleg bele menne, dehát ő a mi szeretett parancsnokunk. Aszem öt perce voltunk benn, még az italom se érkezett ki, mikor hetvenhetes faszfej üzemmódba lépett, majd kijelentette, hogy itt biza nincs, vissza megyünk a házhoz. "Dehát uram, még inni sem tudtam..." -próbáltam finoman jobb belátásra bírni, hátha maradunk még egy kicsit, de sajnos nem igen hatotta meg. Látszólag telibe szarta, hogy tudam-e inni vagy sem. A csapat tagjain látszódott milyen érzelmeket táplálnak a mi egyetlen parancsnokunk iránt. De hát nincs mit tenni, ha azt mondja megyünk akkor megyünk, mert hát ugyebár nem én viselem a jelvényt, így nyilván nem én vagyok az aki megmondja, mi legyen. Szótfogadóan követtük be a házba, miközben ő kiselőadást tartott arról milyen veszélyes is egy ilyen bevetés. Próbáltam úgy tenni mintha egy pillanatra is komolyan tudnám venni, azt a tényt félre téve hogy a parancsnok úr még véletlen se figyel előre, ezzel elérve, hogy ha bármi is van oda bent akkor az első áldozata ő legyen. Dehát ilyen egy felelőségteljes ember, nem de bár? Kockára teszi az életét csak, hogy egyértelmű dolgokat tudatson velünk. Hősies... Na igen, szóval bolyongtunk benn vagy egy órát, mikor hetvenhetes látszólagosan rájött, hogy amúgy fingja sincs mit kéne tenni egy ilyen helyzetben, mert a házban rohadtul nincs semmi. Hetvenhetes másik fontos ismérve, hogy nincs olyan feladat amit nem old meg. Ez nem azért van mert olyan kurva jó katona, hogy nem jelent számára nehézséget egy SCP befogása, pff dehogy is...szimplán mert a feladatok, mondhatni megoldják magukat. Leginkább megoldjuk mi, amíg ő elmélkedik vagy hasonló "fontos" dologgal foglalkozik, majd pedig késöbb learatja a babérokat. Lényeg a lényeg a nagy keresés után hetvenhetes az évezred karakterfejlődésén ment keresztül és bedobta: "Szerintem tartsunk pihenőt" -mondta eröltetett vigyorral az arcán. Nem értettem mi van, de életemben most másodszor éreztem úgy, hogy vezetőnk nem szopat minket, hanem tisztességes alapítványi katonaként szarik a feladatra. Az első alkalom az nem sokkal ezelőtt a kocsmánál volt, de akkor ahogy kiderült tévedtem. Reméltem, hogy ez most máshogy alakul majd. A ház elött álltunk hetvenhetessel, aki érthetetlen okból kifolyólag társalogni próbált velem, annak ellenére, hogy láthatóan nem igen füllött hozzá a fogam. "Szép idő van ma, nem de?" -kérdezte "De-de, olyasmi." -feleltem Ezt naggyából egy-két perc néma csend követte, majd újból megszólalt. "Nehéz egy munka a miénk..." -sohajtott Erre inkább nem feleltem semmit, csak bólintottam, révén féltem, hogy véletlen felvilágosítom róla, hogy annak az írtó nehéz munkának amiről beszél, a kilencven százalékát mi végezzük... Ekkor jelent meg valami ismeretlen cosplayer srác, valószínűleg erős alkohol hatása alatt. Enyhén instabilan haladt...najó, igazából kicsit dülöngélve, de fénysebesen szaladt az utcán, a haja csak úgy lobogott a szélben. Amíg egyszercsak el nem érte az utat, ahol akkor még számomra nem viágos okból kifolyólag -késöbb észre vettem, hogy pénzt hevert az úton, valószínűleg azt cserkészte be ilyes mód- kivetődött az útra, mint egy kiszámíthatatlan mentális állapotú leopárd a szakadékba. Mondom magamban enyhe mosollyal z arcomon: -Mi a franc, ez hülye vagy mi? Az IQ-bajnok itt hirtelen szuperhős módba váltott és elindult felé, amivel nem lenne semmi baj, fontos a civil emberek biztonsága, egészsége, csak hogy engem is magával ráncigált. Ami miatt legszívesebben jó tarkón csaptam volna, de féltem, hogy ha megteszem a csoda csapat az etikai bizotság elé küld, ahol még az olyan szentek is mint a parancsnok, D-Osztályúvá vállik... "Biztos elesett, segítenünk kell rajta!" -mondta. Nem akartam vitatkozni, szóval mentem vele, bár nem értettem a gondolatmenetét. Márminthogy mégis, hogy a francban lehet ezt úgy látni, hogy elesett?! A vak is látta, hogy vetődött, de úgy igazán, akár egy...mindegy is, nem jut eszembe mégegy hasonlat. Szóval hogy oda mentünk...volna. Amikor hetvenhetes bebizonyította, hogy még a járáshoz is inkompetens és hanyast baszódott elöttem. Ami még vicces is lett ha nem gáncsol ki engem is közben. Na és itt ment végbe a rendkívüli esemény!

Ötös pont: Mi volt a rendkívüli esemény? Jellemezze minnél pontosabban!
Nem tudom én sem hovátenni, de mikor földet értünk volna, valahogy minden elsötétült majd egy pillanattal késöbb egy ismerős helyen találtam magam. A nagyanyám nappalijában. Hirtelen megörültem, hogy ehetek egy a nagyi féle fasza bablevest. Ő tud aztán igazán jót főzni, másé a nyomába sem ér. Aztán rájöttem nem-nem, ez nem az a hely. Vagyis az undorító ezeréves tapéta egyezik, viszont a reneszánsz kori bútorok amiket maga Da Vinci bútor gyáros haverjai csináltak és még a 3. Birodalom bukását is túlélték valahogy nincsenek itt. Feltápászkodtam, majd elindultam valamerre. Észrevételem szerint akár mi is ez a hely, majdhogynem teljesen ugyan olyan szobák sokaságából áll. Egy hangot sem hallani, a lámpák halk zúgásán kívül. Sok mindent láttam, de ez kifejezetten nyomasztó egy hely. Aztán észre vettem valamit. Martin nincs itt, sehol. Ahogy azt gondolom korában észre vették, nem bírom a palit, de ebben a szituációban a jelenlétének hiánya csak még parábbá tesz mindent. És félre ne értsék, nem hiányzik a hülyesége. De az a tény, hogy együtt estünk el - és amenyiben ez volt a kiváltó ok, akkor együtt is kellett volna ide kerülnünk - mégis csak egyedül vagyok itt, igazán ijesztő.

Hatos pont: Mit tett a rendkívüli esemény után? Foglalja össze röviden!
Miután realizáltam, hogy magamra vagyok utálva elindultam kiutat keresni. Őszinte leszek, rohadtul eltévedtem, foglamam sincs hol vagyok, olyan mintha a szobák helye folyamatosan változna. Bár ebben nem vagyok biztos. Ezen az sem segít, hogy majdnem mind egyforma, így elég könnyű eltévedni. Nem tudom hány órája vagyok itt pontosan, de szerintem öt minimum. Ez viszont egyentalán biztos, az időérzéke elveszi az embernek egy ilyen helyen egy kis idő után. A pánik lassan úrrá lesz rajtam és kisebb-nagyobb hallási hallucinációim vannak. Vagy csak egy a paranóia okozta tévképzet vagy a valóság, ezt nem tudom, de olyan érzésem van mintha valaki megállás nélkül engem figyelne valahonnan, valahonnan ahol én nem látom őt. Ez a hely kifejezetten rossz hatást gyakorol az ember elmeállapotára... Egy ideje már nem tudom mitévő legyek, de egy biztos, ha nem jutok ki innen meghalok...nincs semmi élelem nálam, víz is csak egy kevés. Nem várom, hogy megmentsenek, hisz még én magam se tudom, hogy hol vagyok, hogy mi történt... Szóval egyenlőre inkább leültem megírni ezt a jelentést, hogy tudják mitörtént, majd pedig elindulok, hátha találok valami kijáratot még mielőtt utolér a vég.

Hetes pont: Van bármi egyébb hozzáfűzni valója? Írja le! (Nem kötelező mező)
Valószínűleg engem többet nem látnak és a parancsnokot se sok eséllyel, abban az esetben, ha ő is ide vagy egy hasonló helyre került! Amenyiben esetleg, valami csoda folytán kijutok innen jelentkezek az alapítványnál. Akárhogy is, utolsó kívánságomként inditványoznám a "Végtelen Nappali" tanulmányozását és elszigetelését! Remélem a csoda csapat elfogadja! Belegondolni abba, hogy akár civileket is elnyelhet ez az anomáli hátborzongató! Kérem tegyenek megmindent annak érdekében, hogy ezt megakadályozzák! UI. Szerintem fasza név.

A soha viszont nem látásra!

Johatan közlegény