Tudhattam volna

1.

Reggel 6. Szuper. Újabb 3 órás műtétem volt. Egy égési sérültet hoztak be éjszaka, mert arccal beleesett a tűzbe. Kicsit furán néztem a családtagjaira, hogy mit keresett az éj közepén az apuka egy tűz közelében. Elkezdték magyarázni, hogy hogyan történt, de én már rohantam a műtőbe.Mindegy.Egy dologra vágytam mégpedig, hogy hazamenjek és bedőljek az ágyamba egy kiadós alvásra. Épp megnézném, hogy mikor megy a következő metró a lakásig amikor e-mailem érkezett. Teljesen elcsodálkozva ránézek az órámra, 6 :12. Elképedve megnyitottam a levelet amit egy régi gimnáziumi osztálytársam küldött a 10 érettségi találkozóról. Hát igen, nem vagyok valami fiatal így 28 évesen de a nagymamám szerint most kellene élnem igazán. Nem is tudom, bőrgyógyász vagyok egy vidéki kórházban, van egy yorki kutyám, Pötyike és egy intelligens barátom, Konor. 3 éve vagyunk együtt. Mikor öszejöttünk, a barátnőim sokat gúnyolódtak szegényen, mert a volt gimis barátomat is így hívták akivel fél év után szakítottam, mert megcsalt az osztály fruskájával Zsanival. Amúgy azóta ők nincsenek együtt de Konorral (mármint nem a barátom Konor ) akit a suli csak "a neves Budai" - ként emleget azóta sem beszéltem. Hurrá, most hogy, eszembe jutott az e-mailről és a lányokról "vidáman" felszáltam a járatra amit így is majdnem lekéstem. A leszállásig gyorsan visszaigazoltam az osztálytalálkozót majd sunyiban ránéztem Budai facebookjára. Hát ezt tuti, hogy nem mondom el Konornak, de amúgy, semmi különös nem volt rajta. Néhány régebbi nyári kép így az ősz elején meg egy rakás kép a haverokkal. Gratulálok neki, semmi egyetem, munkahely vagy ilyesmi. Jellemző. Már a középiskolában sem tanult különösebben, csak úgy volt Azt az egyet nem értem, hogy mit szerettem benne 16 évesen.
Eltéve a telefont rájöttem, hogy le kellene szállnom, mert éppen csukódnak az ajtók. Sikerült leérnem időben a metróból és mostmár teljesen hullán elindultam a lakásunk felé. A kétszintes fehér épület vigyázón tornyosult felém míg én a kulcsokkal babráltam. A lepcsőházba érve köszöntem a szomszédos ajtó mögött lakó Jolán néninek és a zárat kinyiva beléptem a Konorral közös otthonunkba. Ígértemnek megfelelően a hálóigszobába besétáltam, behúztam a függönyt, bedőltem az ágyba és a szemmaszkot felvéve körülbelül rögtön elaludtam.