❥ Search || Yeonkai ig || ✓

23

YEOᑎᒍᑌᑎ ᑭOᐯ:

Mindjárt kicsengetnek az utolsó óránkról. Nagyon izgulok már, hisz el akarom neki mondani szemtől szembe is, hogy kedvelem. Izzad a tenyerem és tiszta ideg vagyok.

-Hé, hyung! - szólalt meg mellőlem Hyunjin.

-Mivan? - fordítottam felé a fejemet.

-Jesszus, te aztán szarul nézel ki! - mért végig.

-Köszi a bókót, úgyis pont ezt akartam hallani! - forgattam meg a szemeimet, de belül csak még jobban elkezdtem pánikolni. Lassan megint padtársam felé fordítottam a fejemet. - Tényleg...ennyire szarul nézek ki? - kérdeztem halkan, mire ő konkrétan pofán röhögött.

-Tesó, ne parázz ennyire rá! Tetszeni fogsz a picinek, úgyis találkoztatok már nem?- mosolygott rám.

-De és reméljük, hogy tetszeni fogok neki, mert ha nem akkor elég kínos lesz! - meredtem magam elé.

-Nem lesz baj! - fogta meg a vállamat Hyunjin. - Ha meg vissza utasít akkor meg jó hülye!

Miután Hyunjin kimondta ezek a szavakat megszólalt a csengő hangja. Én pedig döbbenten realizáltam, hogy most megyek Kaijal randizni. Alapjáraton nem vagyok valami beszari típus, de most nagyon izgulok, hogy mit fog a mondandómhoz szólni Kai?!

-Gyere Juniee~ - mondta Hyunjin.

-Mit szarakodtok már annyit?! - nézett ránk idegesen Minho, az ajtóból.

-Megyünk! - mondta miközben felálltam és az ajtó felé vettem az irányt.

-Nem ma lesz a randid? - vonta fel a szemöldökét Minho.

-De! - lelkesedett Hyunjin.

-Sziasztoook! - integetett nekünk Jisung és Beomgyu.

-Szia szívem! - ugrott rá Jisung Minhora.

-Szia babám! - simított az idősebb a fiatalabb arcára. - Nagyon hiányoztál már! - csókolta meg.

-Mennyire aranyosak már! - örömködött Beomgyu. - Yeonjun hyung, ti is ilyenek lesztek Kaijal! - mosolygott rám biztatásképpen.

Szerintem látja rajtam, hogy nagyon izgulok, vagyis biztos vagyok benne, hogy tudja, hisz ő a legjobb barátom és bármennyire is idegesítő sokszor, mégis nagyon szeretem. Persze ezt neki nem mondom el nehogy itt elszálljon magától.

-Hyung, ne izgulj feleslegesen! Amúgy is kedvel téged és ezt Taehyun mondta. - mosolygott kedvesen.

-Oké! - vettem egy mély levegőt.

-Na menjél! - mutatott Beomgyu az órájára, ezzel jelezve nekem, hogy már annyi az idő, hogy a kapunál kéne lennem.

-Megyek! Sziasztok srácok! - intettem nekik mosolyogva.

-Szia! - köszöntek vissza.

Egy picit sikerült megnyugodnom. Elindultam a kapu felé, majd mikor odaértem boldogan realizáltam, hogy Kai még nincs a kapunál. Megálltam a megbeszélt helyen, majd elkezdtem telefonozni. Pár perc múlva valakinek a hangját hallottam meg mögülem.

-Szia... - köszönt halkan mögülem egy ismerős hang, mire fejemet hátrafordítottam.

-Szia! - mosolyogtam rá, mikor tudatosult bennem, hogy Kai áll mögöttem.

-Bocsi, hogy várnod kellett rám... - mondta zavartan, hogy lehet ennyire aranyos?!

-Nem vártam sokat! - mosolyogtam tovább. Erre nem válaszolt. - Megyünk akkor? - kérdeztem lány hangon.