Az én történetem-Örökkön Örökként♡

|15.rész|

Arra keltem fel,hogy  Peti és Laci összetették a kezüket és rá hajtották a fejüket,mint akik imádkoznak.
-Xy!!-kiáltott fel Peti és Laci is ide fordult hozzám
-Ho.. hol vagyok??-kérdeztem meg,és oda rohantak hozzám
-Xy,jobban vagy?-kérdezte Laci
-Igen vagy nem tudom de hol vagyok?-kérdeztem meg újra
-Kórházban Xy kórházban vagy -mondta Peti
-Mit keresek itt mi történ?-kérdeztem mert nem emlékeztem semmire
-Pánikrohamod volt és Laci kezében estél szétt-mondta Peti
-Értem,de haza akarok menni -mondtam és el keztem fel állni az orvosi ágyból
-Nem nem maradsz -mondta Peti-Nem akarjuk,hogy még bajod legyen,ha most nem pihened ki magad csak rosszabb lesz és ha még most pihensz talán el tudunk menni még a táborba.
-Jó de meddig kell itt lennem?- kérdeztem meg
- Csütörtök van és kb Hétfőn jöhetsz ki a korházból.- válaszolt nekem Peti
- Jó de mikor tudunk el indulni a táborba?- tettem fel még egy újabb kérdést
- Szerdán talán mert majd össze kell neked is pakolnod,vagy mi pakolunk be - röhögöt Laci és utánna Peti is el kezdet nevettni mert ők is tudják,hogy a szobám tabu téma.
- Nekem meg felel a Szerda - nevettem fel én is
- Akkor ezt megbeszéltük- mondta Laci
- De amúgy jobban vagy? - kérdezte Peti
- Ühüm szerintem- válaszoltam
- Hogy érted,hogy szerinted?
- Úgy értem,hogy nem tudom most nem érzem,hogy rosszul lennék.
- Jó de ha baj van szólj ! - mondta Peti
- Jó rendben - válaszoltam neki és pont akkor jött be a nővér
- Sajnálom de menniük kell - mondta a nővér és Petiék indultak kifele
- De de... - álltam fel az ágyról de ahogypeti meg látta egyből vissza rohant hosszám és vssza ültettet az ágyra - nem maradhatnak kérem..kérem
- Meg nézem mit tudok tenni -válaszolta
- Köszönöm - válaszoltam mikor már indult ki az ajtón,el telt olyan 7-8perc és vissza jött
-Csak egyikőtök maradhat, sajnálom -mondta a nővér,és én meg a srácok egymásra néztünk
- Peti maradj te mégis csak a te barátnőd -mondta Laci Petinek
- De mégis csak ... - folytatta volna Peti de Laci közben beleszólt
- Sziasztok! - ment volna ki de meg állt az ajtó előtt- Xy ha nem baj nálad alszok nehogy Milán tudod és nyugi a kanapén alszok és a szobád tabu - mondta Laci én meg csak bólintottam és értette, hogy meg engedtem neki de mielőtt ki ment volna oda üvöltöttem hogy "Laci!!" ő meg fordult én futottam oda hozzá és meg öleltem,de a nővér egyből mondta,hogy menjek vissza az ágyba,Laci el engedett és elment én meg csak ott,néztem,hogy el megy.Peti utánnam jött és vissza vitt az ágyba.
Fel keltem olyan hajnali 2 kor és eszembe jutott emlékek ami az volt,hogy mentem suliba és le a lépcsőn meg láttam Petit fel pucéran meg valami fogocska jutott eszembe. Annyira fura volt nekem ez, hogy el keztem könnyezni amitől Peti fel is kellt.
- Baj van picur?- kérdezte meg tőlem
- Ő igen,de én vagyok az a picur?- kérdeztem meg
- Jó tényleg baj van,aludj és holnap megyünk a növérrhez - mondta Peti én meg csak bólogadtam.
Másnap reggel arra keltem,hogy Peti és egy nővér ott ültek előttem.
- Xy minden rendben? - kérdezte Peti
- Igen?- válaszoltam bizonytalanul
- Rendben akkor - kezte a növér - tudja,hogy ki az a picur?- kérdezte meg
- Nem tudom sajnálom - válaszoltam és Peti hirtelen nagyon szomorú lett
- Jó rendben megyünk az orvoshoz - mondta és el indultunk Peti végig segített mert állni még nem nagyon tudtam,mikor oda értünk a nővér csak mutatta,hogy üljünk le mi csak bólintottunk. Néhány perc múlva be jött valaki és csak köszöntünk.Utánna törte meg a csendet.
- Jó napot ! Réka vagyok szihologus- mondta nekünk én meg Petire néztem ő meg rám.
- Nem Peti nekem nem kell szihologus - és indultam meg az ajtó irányába de Peti vissza huzot és le ültettet.
El mesélte Peti mi történt én meg csak hallgattam mert nem emlékeztem semmire ezek közül.
- Rendben Xy mire emlékszel mindent amit csak tutsz mond el légyszives.-kért meg
- Hát - keztem - tudom,hogy mi a nevem meg a tesom nevét és a barátaim nevét a suliban az emberek nevét abba bele tartoznak  a tanárok is.- folytattam volna de meg szólalt Réka
- És milyen viszonyod a barátaiddal, tesóddal?- kérdezte meg
- Manuell,Bruno,Laci barátaim normál erről nem tudok mit mondani,Milán a tesóm ennyi,Peti legjobb fiú barátom és senkivel nincs semmi - mondtam ki és Peti nagyon le fagyott.
- Bocsánat - szólalt meg - kérdezhetek én is valamit - kérdezte meg Peti
- Igen ,persze - mondta Réka
- Xy,csak legjobb barátok? - kérdezte meg mintha könnyeit tartaná vissza
- Igen,vagy rosszul tudom?-kérdeztem meg
-Ő igen nagyon bocsánat de nekem most mennem kell-mondta Peti és indult ki én meg amennyire fel tudtam állni utánna mentem meg fogtam a kezét ès meg kérdeztem,hogy mi a baj erre azt válaszolta,hogy ha annyira érdekel kérdezem meg Spacct és és el ment.
-Elnézést de rosszat mondtam?-kérdeztem meg Rékát
-Kicsit de nem mondthatom meg neked kell rá jönni mert el vesztetted az emlékeid sajnálom de én tudok segíteni ha akarod.-mondta
-Eszek utánn nem segít kérem mi baj avval amit mondtam -kérdeztem sirva
-Nem mondthatom meg.
-Akkor inkább ne is segítsen.-válaszoltam és fel hívtam Lacit hogy jöjjön már értem és 20 perc múlva itt is volt.
-Szia- köszönt -baj van?-kérdezte mert látta,hogy sirtam
-Majd el mondom csak vigyél haza-kértem meg
-De már lehet?-kérdezte meg
-Nem nem tudom de nem is érdekel vagy haza visszel vagy haza megyek egyedül-mondtam idegesen
- Jó gyere segittek- mondta és közben segített fel állni,le mentünk a kocsihoz ott is besegített és el indultunk.Csak mentünk és mentünk mikor hazaértünk

- Gyere segítek.- mondta Spacc
- Köszi -válaszoltam,miközben sétáltunk be a házamba
- Nem kell meg köszönni.
- De meg kell !
- Nem,nem kell!
- DEE
- NEEMM- mondta és fel nevettünk mindketten,bent voltunk a lakásban és segített a kanapéhoz menni
- Akkor,most megyek - mondta
- Légyszi kell most nekem a társaságod,kérlek- próbáltam rá venni miközben sirva kértem,hogy maradjon
- Látom nagy a baj ugyhogy,lehet maradok - hülyéskedett Laci amitől fel nevettem
- Köszönöm