Kedves naplóm.

11.

-Ígérem hogy kíméletesek leszek , ahogyan te is rendkívül kedves voltál velem. Nem igaz?-Folytatta egy hatalmas mosoly kíséretében mondandóját.
Leguggolt földön lévő táskájához , aljáról kihúzta a kis baltát, a védő tokot levette majd elhajintotta. Felegyenesedett  és így szólt hozzá:
-Ki legyen a szerencsés első? Nézett rá újra.
- Drága édesanyád? Ki tudjuk a legjobban szeret? Vagy a testvéred ,őt úgy sem bírod annyira nem? Mindig panaszkodtál szünetben ,hogy mennyire idegesítő. Vagy apád? Kit szeretnél? Még választhatsz , ki haljon meg a legfádalommentesebben?
-Miért nem válaszol? Tényleg nem tudsz mert le van ragasztva a szád. Akkor mindegy legyen mondjuk...-Elkezdte játszani mintha gondolkodna de pontosan tudta ki lesz az első és a többi. Lassan végig nézett rajtuk ,végül a testvéren megállt a tekintete. Mikor Matthewnak is feltűnt, elkezdett rángatózni , teljesen hiába.
A testvér elé sétált ,leguggolt pontosan szembe vele. Szemezett vele egy darabig. A lány pulzusa egyre gyorsabb és gyorsabb lett , a félelem mértéktelenül végig áradt rajta ,halkan sírni kezdett, könnycsatornái elengedték magukat és az arcán folytak le a sós könnycseppek.
Mutató ujját felemelve , letörölte könnyeit.
-Jaj drágám ne pityeregy el ,nem fog sokáig tartani, meg sem fogod érezni.- Felemelte bal kezét melyben a balta volt és egy könnyed mozdulattal belevágta az arcába. A vér rá fröccsent az arcára és felsőjére. Majd szépen folyt a vér ,a testéről a földre.
Nem szeretett volna sokat elidőzni a fölösleges darabokkal , ők csak mellékszereplők a színdarabban.
Hasonló képpen cselekedett az Anyával és az Apával, csak nem rögtön az arcba kapták a meglepetést.
És elkövetett a pillanat amire már mióta várt, már csak egy valaki maradt Ő!
- Na mit szólsz a színdarabbanhoz? Tetszett? Olyan szerencsés vagy első sorból nézheted végig a családod halálát. Remélem annyira élvezetes volt mint engem megalázni.
Az utolsó remény foszlány is elszállt belőle , üveges tekintettel bámulta. Csendesen sírt , remegett , tudta ,hogy sehogyan sem fog megmenekülni , ezt nem tudta elfogadni, de miután végig nézte , feladta legbelül , inkább már csak túl akart lenni , olyan kettős érzés kavargott benne , nem akar meghalni ,de valahol már feladta ,hogy ő ezt túl is élje.
Megfogta a széke szélét és teljesen maga felé fordította, letépte szájáról a szikszalagot.
- Utolsó szavak drága barátom?
-s-sajnalom.- csak ennyit mondott, de azt is alig hallhatóan , szinte csak motyogta.
-Ugyan mit? Már minden mindegy nem? - nevette el magát.
-UGYAN MIT, NEM OLYAN KIBASZOTT MINDEGY? KÉSZÜLJ BARÁTOM MERT NEM LESZEK KEGYES! - A hajába nyúlva rántotta hátra fejét és úgy üvöltött.
- Na és most kezdődjék az igazi parti! - jelentette ki egy határozott vigyoral.

-Halló ez itt a 911. Mi a vészhelyzet?
-Hallotak.
-Elnézést, megismételné kérem?
-Megöltem Őt, Őket mert megérdemelte, szenvednie kellett mint nekem , vissza kellett kapnia mindent.

A rendőrség, 10 percen belül kiért, őt a lakás konyha közepén találták meg. Egy vértócsában ült és cigarettát szívott látszólag teljes nyugodtsággal. A konyhában rajta kívül még 4 holttest volt. A kettő felnőtt hasonló képpen voltak megölve , mind a ketten a térdtől felfele mély erőteljes vágásokal volt tele a testük szinte minden pontja , az arcuk pedig ketté volt vágva. A lány testvérnek az arcában egy vágás volt. A fiú látványától többen rosszul lettek a helyszínen , a szemei kivoltak vájva , a kezein egyik ujja sem volt meg , teljes teste megcsonkított volt , néhol hús darabok álltak ki néhol a csontjai látszódtak , végül az ő arca is fel volt vágva.
Mikor a rendőrök bementek nem tanúsított ellenállást , végig higgadt volt és engedelmeskedett.
Most őrizetben van.