Bunkóságból Szerelem.

Part5.

Laura szemszöge:

Evelin ajkai olyan finomak és puhák...de eltolt...
Nem tudom miért...felhúztam szemöldököm majd megkérdeztem.

-Valami baj van?

-Ez...ez..nem helyes Laura.

-Miért nem az?.-fakadtam ki.

-Mert ezt nekünk nem szabad.-mondta nekem majd kiszált az ölemből.

-Ha nem lenne az nem csókoltál volna vissza.-válaszoltam majd magamhoz rántottam.

-Utállak.-kiabálta.

-Utálsz?

-Nem tudom.-suttogta.

-Ha utálsz ezt miért hagyod?.-kérdeztem majd megcsókoltam.

Húztam magammal majd finoman az ágyra tettem és tovább csókoltam.
Kezemet besúrrantottam derekára majd simogatni kezdtem amitől kirázta a hideg.

-Miért csinálod ezt velem?

-És te miért csinálod ezt velem?

-Mert érzéseim vannak írántad de néha a falra mászok tőlled, miért van ez??.-fakadt sírva.

-Ssss Evelin ne sírj, itt vagyok.-nyugtattam majd megöleltem de ő eltolt.

-Laura menj el kérlek.-kért meg..a szívem szakadt meg.

-Nem akarlak itt hagyni.-suttogtam.

-Azt mondtam takarodj el!-.orditott rám, majd azt éreztem lecsordúlt egy könnycsepp az arcomon.

-Rendben.-suttogtam.

-La...Laura..én..én ezt nem akartam, kérlek várj.-kérlelt de én elakartam menni.

-Evelin nem!.-mondtam és kimásztam az erkélyen.

-Kérlek.-mondta kérlelve.

-Ha ennyire nem akarsz láttni, akkor inkább elmegyek, szia Evelin.

Nem akartam semmit csak hazamenni.
Haza Evelintől messze.
Nem akarok a közelébe lenni.
Nem akartam abba a percbe semmit..úgy éreztem mindent utálok.
Felpattantam a motorra majd hazamentem, otthon ledobtam a kulcsot majd bepattantam az ágyba és sírva aludtam el...
Másnap reggel fáradtan kelltem.
Felkeltem kikaptam egy kockás inget és egy fekete farmert.
Vörös hajamat hagytam szépen egyenletessen omolva vállamon.
Lementem megreggelizni miútán végeztem felkaptam a motor kulcsot és leléptem.
Azaz a kicseszett suliba, mikor odaértem Evelin szemei engem pásztáztak, szinte lese vette rólam tekintetét.
Lepattantam és mikor mentem befele éreztem válammal leválaltam.

-Nem tudsz odafigyelni?!.-orditottam rá.

-Én...ohm...-.dadogott.

-Ch.-válaszoltam flegmán majd bementem a terembe.
Nem sokkal később megkezdődött az óra is, ami matek volt, leszartam az egészet nagyívbe.
Éreztem magamon Evelin tekintetét ami színte már égetett, ezért nem is figyeltem oda csak bámúltam ki az ablakon.
Nagyon hamar "elsuhantak" az órák, aztán indultam volna haza de mikor a sisakot vettem volna fel valaki kikapta a kezemből...hát persze, hogy Evelin volt.

-Add azt vissza nekem!-.utasítottam.

-És ha nem milesz, megver a híres Lauren?

-Ilyenkor annyira írritálsz.

-Az meglehet de csak akkor kapod vissza ha megbeszéljük a tegnapit, vagy elkapsz és elveszed.-miútán befejezte mondatát rohanni kezdett az iskolába én meg útána szaladdtam.

Elkaptam karját a nagy rántástól pedig nekem esett én meg hanyatt.
Elég közel volt hozzám, pár mm választotta el ajkait enyémtől.
Ő teljesen elvörösödött.

-Megvagy kis piroska.-mondtam neki egy huncut mosolyal arcomon.

-Utálak.-mondta.

-Dehogy utálsz, sőt tudom, hogy szeretsz, ne tagadd.

-Ennyire látszik?.-kérdezte tőllem.

-Hát tudod az óra alatti bámulásod, na meg a mostani pirulásod.-mondtam neki majd megcsókoltam, nem tolt el, sőt vissza csókolt.

-Ohm...wow.-mondta.

-Most miért nem tolsz el?.-kérdeztem tőlle.

-Mert nem érdemes az ellen küzdenem, hogy szeretlek...

Hello skacok, igyeszem minden sori részt áttenni kis átírással, persze nem sokkal.Csupán kis időt kérek de igyekszem mivel sajnos a volt profilom "elvesztettem" így ott nem fogom tudni folytatni a sorikat.

Bye: Đªřķłïfę. :)