Balatoni SZERELMEK?!

>3.fejezet<

1 évvel ezelőtt…

-Ne kövess!

-Ne kapd fel a vizet, beszéljük meg!

-Mit akarsz megbeszélni?- hátra fordultam, hogy szembe legyek vele és megálltam-Ezt már nem tudod megmagyarázni! Nem hiszek neked! Hazudtál! Hogy voltál erre képes, amikor én bíztam benned! Mindenki mondta hogy te csak átversz de én kiálltam melletted! Nem értem mit akarsz még? Jobban megbántani? Jobban beégetni? Esetleg azt, hogy lelkiismeret furdalásom legyen? Mert engem már nem érdekel, mit mondasz, hogy mit csinálsz! Engem már csak az érdekel veled kapcsolatban hogy hagy békén engem!- mondom a szemébe azt a kis szöveget, ami már olyan rég fogalmazódik bennem. Mondani készül valamit, de inkább magába tartja és elmegy mellettem bús komoran leszegezett fejjel lassan. Egyszer még vissza néz, de tovább megy. Valahogy magamba azt kívántam, hogy vissza jöjjön is kiálljon maga mellett, hogy szembe szálljon velem, hogy talán azt mondja, tévedek, de nem tette. Meglehet hogy egy kicsit túlreagáltam a dolgokat ahogy szoktam viszont már elegem volt belőle. Botival 8 hónapig voltam együtt kereken. Kár hogy ennek egy házi buliban kellett véget érnie méghozzá úgy hogy rajta kaptam egy évfolyam társammal. Nem tudom mióta tartott kettőjük között a dolog de már nem is érdekel. Boti reakciójából ítélve tudta hogy már esély sincs arra hogy meggondoljam magam.

Haza fele felhívtam Bálintot hátha fel tud dobni valamivel. Nincs legjobb barátnőm csak ilyen hébe hóba barátok mert utólag jöttem az osztályba és senki se akart nagyon befogadni. Viszont az esetlenségem miatt Boti biztos szemet vetett rám. Én meg mint aki megtalálta a nagy őt úgy táncoltam ahogy ő akarta de mégis éreztem magam kihasználva mert ahogy mondják a szerelem egy rózsaszín köd…

-Szia.-motyogom amint felveszi a legjobb barátom a telefont. 1 éve körülbelül ide költöztem és már az első nap egymásba botlottunk a következőképpen: Próbálok aludni. Hangosak a mellettünk lévő házrészben. Át üvöltök hogy lehetne halkabban mert holnap van az első napom. Vissza ordít hogy nem érdekli… Itt kezdődött minden. Azóta persze nem a falon keresztül kommunikálunk hanem élőben vagy telefonon.

-Jó reggelt! Mi újság?-mondja énekelve mint valami musical-ben. Viszont én nem bírtam tovább és kiszakadt belőlem a bőgés. Ennyit arról hogy erős vagyok..

-Hol vagy?-kérdezi komoly hangon.

-A sarkon.

-Indulok.-teszi le a telefont én meg egy fokkal kevésbé bőgők mert milyen rendes már.

7 percet kell csak várnom mire megérkezik pizsamában pulcsiban convereben kezében csokival meg egy százas zsepivel. Amint meglát oda fut hozzám és megölel. Igaz hogy tavasz van de azért még nincsenek 20 fokok továbbá a gyaloglásban eléggé átfagytam úgyhogy nem csak lelkileg de fizikailag is jót tesz az ölelése. Még egy ideig nem engedem el pedig tudom hogy neki elég már ebből az egész ölelésből mivel ismerem és biztosan tudom hogy nem az az érzelgős fajta viszont jó  hallgatóság. Ezen kívül egyszer ölelt meg amikor a moziban kiborítottam a nagy popcornomat és már elegem lett mindenből úgyhogy elbőgtem magam. Végül elmentünk fagyizni pedig elvileg jó film volt de megbeszéltük hogy elmegyünk még egyszer megnézni és kis popcornt veszek.

-Na mesélj.-mondja hosszú percek után. Miután elengedtem még megtörlőm az orromat az agyon használt zsepivel és mindent elmesélek neki.

-Hát…-gondolkodik el miközben bekap egy kocka csokit a babzsák fotelében ülve-Most azt mondjam hogy sajnálom vagy azt hogy ez a Botond egy rohadék?-kérdezi miközben beleiszik a tonicjába. Idő közben haza értünk és feljöttünk Bálint szobájába ahol én elterültem az ágyán (persze miután a rajta lévő holmikat a földre „rakta”) ő pedig a babzsákfotelében figyelte ahogy percenként elbőgőm magam miközben mesélem neki a sok szép régi emlékemet a volt barátommal. Ilyenkor kifújom az orromat és a mellettem lévő kukába dobom amit csak nekem oda húzott az ágya mellé.