Hogyan szeress bele egy idiótába

2

Gőzöm sincs merre menjek előszor,hiszen semmit de tényleg semmit nem tudok erről a szigetről. Azon gondolkozom,nem-e járnék jobban ha megkérném apát, hogy kísérgessen vagy maradnék mégis inkább itthon. Majd a következő pillanatban mégis kilépek az ajtón. Pár lépés múlva hivatalosan is elhagyom az otthonom és a tőlem jobbra lévő szomszéd háza mellett sétálok el.

Eldöntöm,hogy csak egyenesen megyek hisz akkor biztosan megjegyzem merre találok vissza. Igen,na ez egészen addig tart amíg nem megy el mellettem két fiatal lány és meghallom a beszélgetésüket.

-Te jó Isten,olvastad Colleen Hoover új könyvét?-kérdezi kíváncsian az egyikőjük

-Nem,hol lehet kapni?-nyal bele a fagyijába egy nagyot

-Én a Dreambooks könyvesboltban vettem-mondja büszkén,fülig érő mosollyal

Colleen Hoover. Újkönyv. Könyvesbolt. Könyvek. Muszáj megtalálnom azt az istenverte könyvesboltot! Útnak is indulok,ész nélkül kezdek el rohanni be valamelyik utcába majd onnan mint egy kutya kiszimatolom,hogy honnan árad a kellemes könyv szag.(amit persze más sem érez meg ilyen hamar,csak én)

Pár pillanat múlva ott találom magam a mennyországom előtt. Felnézek a feliratra és azonnal megjegyzem,hogy melyik utcában találom legközelebb. Lassan,mintha tényleg a menny kapuját nyitnám nyúlok a kilincshez és lenyomom. Amint kinyitom az ajtót megcsapja az orromat az új könyv illata. Nem tudom máshoz hasonlítani ezt az érzést mint amikor 8 óra folyamatos gépelés után végre ki mész a friss levegőre és olyan szabadnak érzed magad mint addig soha.

-Segíthetek valamiben?-riaszt fel az álomvilágomból az eladó a kassza mögül

-Igen,ömm Colleen Hoover legújabb regényét szeretném!-sétálok a pult elé. Idegesen a körmeimet kezdem egymásnak dörzsölni miközben a pasas bepötyög valamit a gépbe.

-Mi is a szerző vezetékneve?-áll meg egy pillanatra

-Ja,öm C-O-dupla L vagy azt hiszem dupla E betű-jövök zavarba attól,hogy milyen helyes is ez a srác

-Én a vezetéknevét kérdeztem.-forgatja a szemét unottan. Baszki,Nina! Elbasztad,elbasztad, elbasztad...

-Ahj,basszus bocsánat!-csapom homlokon magam, nem tudom hogy azért mert tényleg hülyének érzem magam vagy azért mert nem akarom hogy ő is lássa az arcom színén milyen hatással van rám a jelenléte. Talán mindkettő helyes-Tehát H-O-O-V-E-R-csukom be a szemem,hogy így hátha nem zavar össze a fiú magas,eszeveszettül dögös alakja.

Az ujjai megint a billentyűkre tévednek de csak addig amíg ellöki magát a géptől és elindul a polcok sűrűségei között keresgélni,velem a nyomában. Végig húzza az egyébként tökéletes mutató ujját a betűrendbe rendezett könyveken majd megállapodik a "C" betűnél.

-Ez lesz az!-mosolyog kedvesen mielőtt sarkon fordul és visszamegy oda ahonnan jött. Szószerint. Jólvan,Nina nem vagy vicces.

Mennyország!-gondolom magamban ahogy csillogó szemekkel futom végig a könyveket amíg meg nem találom azt,amit én keresek. Leveszem a helyéről,sarkon fordulnék hogy hazasiessek és elkezdhessem olvasni de visszalépek hogy elvegyek még 2 könyvet a helyéről. Mintha a világot váltanám meg úgy tipegek vissza az eladóhoz teli kézzel. (Ha lenne időm elmondanék egy hálát amiért még mindig ugyanaz a szexi eladó van.)

-Ennyi lesz?-mosolyog rám,bár nem tudom eldönteni a szeme vagy a szája mosolyog jobban.

Ahelyett hogy mondanék bármit is inkább csak bólintok aztán kisietek a boltból,hogy szaladhassak is haza olvasni ezeket a csodákat. Na igen,ezzel csak egy baj van márpedig az nagyon nagy: halványlila fingom sincs merről jöttem. Balfasz,balfasz,balfasz!

Elindulok valamelyik irányba,ami most nekem a bal oldalamon van. Megállás nélkül sétálok,abban reménykedve hogy valamelyik ház ismerős. De semmi. Kezdtem elveszteni a reményem mikor meghallom a lehető leghangosabb motor hangját az utca végéről. Pár pásodpercbe sem telik mire elér hozzám. Lelassítva gurul mellettem,arra várva hogy végre megálljak. Csakhogy én nem teszem. Egészen egy utcányit követ mint egy testőr mire hajlandó vagyok felé fordulni. Bár bukósisak van rajta, könnyen felismerhető hogy férfi lapul a sisak alatt.

Leteszi a lábát,ezzel megáll vele együtt a motor. Nem számítok rá,hogy a bukósisakot is leveszi de megteszi. Így már fel is ismerem,hogy a paraszt szomszéd srác az aki tegnap éjjel megbámult az ablakból. Mielőtt elrohannék és segítségért kiáltoznék megvárom mit akar.

-Csak nem eltévedtél, szomszéd?-mosolyog és bár azt hiszi nem látom,abból ahogy a szája megrándult tisztán látszott hogy valójában gúnynak szánta ezt a mosolyt.

-Menj a picsába!-forgatom a szemem ahogy tovább indulok,legalábbis indulnék,ha nem kapna fel az erős kezeivel és nem cipelne fel a motorára.

Megakarok mozdulni de a félelem úrrá lett rajtam így csak csinálom amire utasít. Igaz,egyelőre nem utasít semmire csak arra vár,hogy nyugton maradjak és rámrögzíthesse a bukósisakját.

-Hazaviszlek,balfasz.-bár nem látom,szinte tudom hogy most megforgatja a szemét amiért fuvaroznia kell. De hát,én nem kértem rá. Önszántából teszi.