Vajon mi is elmúlunk egyszer?
vagy csak vakon élünk végtelenszer?
Éjszakának síri csöndje,
viharzik két kezem közt éjjelente.
Utca lámpa fénye,
világosságot bocsájt az elesettnek.
Halk zene a háttérben
esőcseppekben vízhangozzék elmémben.
Míly kicsiny kis csillagok ragyognak,
Őszinte világosságot adnak dalomnak.
Mindenféle érzelem van ebben
miket elfolytok magamban csendben.
